Ti mentetek már bele olyan előzésbe, amibe nem kellett volna?

96 óta van jogsim, azóta azt hiszem 1x

Előztem volna egy kamiont, de nagyon gyenge volt az autóm, a kamionos meg beletaposott a gázba...

Alig tudtam megelőzni, szemből meg jöttek.

Szemből jövő lelassított, félreállt.

Kamionos meg vigyorgott, félreálltam, majdnem elsodort.

Egy fiat uno 1.3d volt.

Szrul mértem fel a távolságot. :(

Igen.

Az egyiknél jeges volt az út és elkezdett kacsázni az autó. A másik eset Erdélyben egy kanyargós úton volt és egy nagyon lassú autó ment előttem pár km-ek óta. Volt egy párszáz méteres szakasz, ahol megpróbáltam előzni. Persze pont jöttek szembe, de szerencsére pont vissza tudtam térni a sávomba. Mondjuk ott elég széles utak vannak, így simán elfért volna a három autó egymás mellett is.

Akkor én is feltennék egy kérdést:

ha látjátok, hogy nem megy az előzés, miért nem engeditek el a gázt és vonultok vissza?!

Nekem is volt ilyen. Télen, sötétben egy számomra ismeretlen szakaszon egy traktor ment előttem. Nem nagyon láttam be az utat, ráadásul elég kanyargós szakasz is volt. Mögöttem már torlódott a sor, így visszább kapcsoltam, és a gázra léptem, megelőztem a traktort. Nem jött szembe senki, így nem volt gond az előzés során. A traktoros sajnos nem volt valami segítőkész, nem jelzett, hogy mikor tudják megelőzni, hogy ne kelljen 10-el ballagni mögötte mindenkinek.

És találkoztam olyannal is, aki engem akart elég böszme módon megelőzni. Céges kisteherrel mentem, olyan 60-70 körül talán. Tök egyenes szakaszon elkezdett megelőzni egy régi Jaguar, és megindult a mögötte haladó is. A bácsika mellém ért, majd velem azonos sebességgel haladt. Még nem jött senki, de a mögötte előző autós már villogott neki, hogy mi a fenét csinál. A bácsi nem gyorsított, így elengedtem a gázt, és hagytam, hogy bemenjenek elém, mert már közeledtünk egy elágázáshoz. A második pasi megköszönte, hogy legalább bennem volt annyi, hogy nem szívattam őket tovább.

Ha 2 hete kérdezted volna, akkor nemleges választ adtam volna. Alul leírom, mi történt, előtte azt, hogy hogyan jutottam idáig.

Nekem 2014 óta van meg a B, 2015-ben lett meg az A2, 2018-ban A. Leginkább motorral közlekedek, azzal megyek hosszabb utakra is, kocsival ritkábban, csak ha vinnem kell valamit vagy több embert. Motorral kb 45 ezer km-t mentem eddig 16 országban, kocsival nagyon max 20-25 ezret. 2013-2015 között kb 6000 km-t bicikliztem Budapesten belül, utána ültem motorra. A bicajozás nagyon sokat segített a defenzív vezetés kialakításában, sokat tanultam belőle. Azóta igyekszem aktívan tanulni a motorozást is, járok vezetéstechnikai képzésekre, évente 1-2-szer, illetve igyekszem útstratégiát is tudatosan tanulni.

Saját hibából nem emlékszem, hogy mikor volt necces helyzetem, vagy egyáltalán volt-e. Olyan már volt többször, hogy más sofőr miatt kerültem meleg helyzetbe. Ebből a legdurvább pont egy előzés volt, pont 1-2 hete.

Kijöttem Érdről a 6-os úton, ahol balra van több mellékutca, viszont 90-es korlát van. Késő délután volt, mögülem sütött a nap kb. Megelőztem 1 autót, majd megint kiraktam az indexet, mert sokkal messzebb előttem egy kisteherautó lassan ment. A napsütés miatt minden lámpabúrája világos volt, mintha mindene világított volna. Előzés megkezdése után jutott eszembe, hogy mi van, ha azért megy ilyen lassan, mert balra be akar kanyarodni Érd fele, elkezdtem vészfékezni, pár tizeddel később észrevettem, hogy valójában égnek a féklámpái, pillanattal később már az indexet is láttam, eközben már legalább 1 masodperce vészfékeztem, de 90-ről 0-ra fékezéshez sajnos több idő kell. Ekkor elkezdett balra kanyarodni, én még mindig 50-nel mehettem nagyjából, talán 15-20 méterre volt előttem, már keresztbefordulva. Valamikor dudálni is elkezdtem ebben a fél másodpercben, hátha tud valamit csinálni, én már 100%-ban vészfékezésre voltam ráállva, olyankor egy egyenes nyíl vagyok, amíg nem engedem fel a féket. Utolsó 5 méteren még az ABS-t is sikerült segítségül hívnom, azaz valszeg picit poros lehetett ott az úttest, ettől viszont megnyúlt a fékutam picit. Végül már csak 10-zel mentem és pont sikerült mögé mennem, nagyjából 5-10 centire mentem el az első kerekemmel a hátulja mögött, de ekkor már szinte álltam. Természetesen 120-as pulzussal inkább megálltam picit pihenni. Az ő első kérdése az volt, hogy de hát nem láttam-e, hogy indexelt. Mondtam hogy nem, mert úgy süt a nap a hátam mögül, hogy mindene világít. Végül nyugodtan megbeszéltük aztán mentünk saját utunkra.

Ugyan KRESZ szerint ő lett volna a hibás, viszont én picit magamat okolom, mivel nem volt jó az útstratégiám. Még így is a vészhelyzet kialakulása előtt kezdtem a vészfékezést, valószínűleg emiatt nem mentem neki, pont az a 0,5 másodperc kellett, viszont az alapból rossz döntés volt, hogy ezen a nyúlfarknyi szakaszon 90-re gyorsítottam, amikor tudom, hogy van néhány mellékutca Érdre, ahonnan bármikor bárki kijöhet. Szerintem sokat tanultam ebből a helyzetből is.

15 éve van jogsim, de eddig még nem. Kizárólag jól belátható szakaszokon előzök úgy, hogy bőven beférjek, ha nincs ilyen, türelmes vagyok. Az előzés az egyik legkockázatosabb manőver, nem bízom a véletlenre.

Ellenben volt olyan, hogy az én fékezésem miatt nem lett baleset, mikor szemből felelőtlen módon előztek, volt hogy olyan forgalomban, hogy eleve semmit nem nyert vele, mert folyamatos volt a kocsisor.