A II. VH-ban volt egy harcjármű a németeknek a félhernyó, nem tudom mi volt típusjele, csak azt tudnám, hogy ennek a kialakításnak mi értelme volt mert nekem tök értelmetlennek tűnik?

Mert rossz terepen is elment, mint egy lánctalpas és normál kormánnyal (kerékkel) egyszerűen írányítható volt.

Mondjuk én beülök és vezetem.

Adnak egy tankot én beülök és kb. azt se tudom mi micsoda, mert kormánykerék az ott nincs.

Ez az értelme...

Akkor egy kicsit menjünk vissza még az időben. Úgy 1920 köré. Akkor még nem volt rendes diffizár, sem kapcsolható összkerékhajtás és a fúvott gumi is nagy dolog volt. Nemhogy hidraulikusan emelhető rugózás és változtatható abronycsnyomás lett volna...

Bizony, a hadseregek már akkor is dágvány helyekre jártak. A franciáknak kellett terepjáró a Szaharába. Annyit már tudtak, hogy ha azonos autó alá két helyett három tengelyt teszel, akkor nagyobb felületen oszlik meg a súly, nehezebben áll bele a homokba. Fogj meg egy hátul két tengelyes teherautót, és feszíts egy nagy traktorgumit a közösen a hátsó tengelyekre. Megvan a felfekvő felület, nem akadsz el. Volt olyan, hogy szabvány teherautó hátsó kerekeire lehett felszerelni a láncokat, ha terepre mentek. Na, így született meg a dolog. A franciáktól átvették a németek, azoktól meg az amerikaiak és a szovjetek. Persze, aztán rájöttek, hogy főleg hosszabb hátsó láncoknál már nem elég az első kereket kormányozni, ugyanúgy kell fékezni a láncot, mint egy tanknál. Szóval kettős kormánymű! Vagy igencsak gyenge manőverezés...illetve, ugyanolyan lassú vagy, mint egy tank. Közben azért sokat fejlődtek a gumis terepjárók is, szóval a háború után semmi értelme nem volt tovább erőltetni.