Meg fogom bánni, miután eladtam az autómat?

Elsőre nyilván az a válasz fogalmazódik meg sok emberben, hogy ezt csak én tudom eldönteni, éppen ezért szeretném leírni a történet hátterét is.

21 éves egyetemista vagyok, tavaly nyáron alapos körültekintés után megvettem életem első saját autóját, ami egy 2002-es 1,6-os Volkswagen Golf 4. (Előtte édesapám nevén lévő kis Fiat Cinquecento-ját vezettem)

Az autóval lekopogom ez idő alatt semmi probléma nem volt, minden törődést megkap, én is és édesapám is elég lelkiismeretesek vagyunk.

A problémám a magas kötelező biztosítási díj. Koromból, és lakhelyemből (Budapest) kiindulva már tavaly is elég horribilis árat kértek, viszont az idei évben a bónusz-szint változás ellenére is 40.000(!) ft-tal növekszik a díj, ami így már 130.000 ft-ot kóstál egy évre a legolcsóbb biztosítónál is. Édesapám pont azzal biztatott anno az autóvásárlásra, hogy jobb minél előbb belevágni a saját autó projekt-be, hogy később olcsóbb legyen stb. stb...

Nem szívesen válnék meg tőle, meglehetősen a szívemhez nőtt, de ilyen biztosítási díj mellett egész egyszerűen indokolatlannak tartom az autó fenntartását. Ez idő alatt (1 év) egyébként 10.000 km-t mentem vele. Zömében egyébként munkához használom, de diákként értelemszerűen ezek csak alkalmi lehetőségek, nem tudok egyelőre fixen kalkulálni, hogy a jövőben megéri-e nekem az autó vagy sem.

Annyi szerencsém van, hogy ha tényleg az eladására adom a fejem, akkor valószínűleg ugyanazon az áron el fogom tudni adni, mint amin vettem.

Túlságosan elfogult vagyok és csupán érzelmi alapon ragaszkodom az autóhoz (mint ahogy édesapám mindig is tette), vagy valóban kár egy jó állapotú, problémamentes autótól megszabadulni, ami az egyetem után (1,5 év) bőven ki fog tudni szolgálni és hű társ lesz?