80-as években, hogy tudtak élni az emberek autó nélkül?

Azért a minden századik túlzás.

Egyébként pedig volt tömegközlekedés, kerékpár, sőt, még gyalogolni sem volt szégyen.

Nem csillió km-re jártak dolgozni, mint mostanában sokan csinálják.

Meg aztán nem tudom mi olyan nagy cucc busszal, vagy vonattal menni munkába.

Te hány éves vagy amúgy? Mindig autóval hordtak iskolába? Mert én már ovis koromban is busszal, vagy gyalog (2 km volt a suli) mentem (gyalog anyám elkísért).

Ja és még valami: a kommunizmusban nem tekergett mindenki össze-vissza, hanem mindenki dolgozott a saját városában, aztán helló. Akinek meg mégis szüksége volt autóra, annak volt akkor is.

Pofán kéne vágni az olyat, aki kocsival viszi még a gyereket is az iskolába! (Annak idején a gyerekek 5-6 kilométereket mezítláb begyalogoltak még a tanyavilágból is.) Más meg hallgassa egész nap a kocsisusogást. Ma már nem lehet átmenni egy faluban az utca egyik oldaláról a másikra, vagy kiülni a kertbe a zajtól. Majd jön egy forradalom, azt véget vet ennek. Ennek a gátlástalan kisebbség dorbézolásának. A magyar emberek 2/3 huszonéve nem ült kocsiban. Egymillió pestinek azért nincs kocsija, mert olyan sűrű a beépítettség, hogy egy gangosház előtt 50 lakásra jut 5 parkolóhely. Tehát nem tud neki kocsija lenni. A belső egymillió 90%-ának nincs kocsija. Vidéken ha kijjebb megyünk a felfuvalkodott, tolvaj, országot tönkretevő, újgazdag agglomerrációból, olyan mélyszegénység kezdődik, hogy örülnek, ha fenekükön luk van. Ezeket az embereket persze nem látod, mert nem ezek dorbézolnak, ezek csendben vannak, benn isznak a házban, míg bele nem döglenek az életükbe.

Hogyan éltünk? Úgy édesapa, hogy minden reggel kinn voltunk a hatnegyvenesnél az állomáson, és képzeld el, ma is vannak még ott. És az ilyen szrházi emberek ülnek a vezetőségekbe, ezek tették tönkre a közlekedést, összevették ezt a sok elképesztő buszt és vonatot, olyanok, hogy 30 ülésből 30-ba egy ember nem tud beülni, ha nincs amputálva a lába, megnyomorítják az embert, kéne ezeknek ezekben a szrokban utazni ezeknek a frgeknek. A házunkat meg a vonat poggyászkocsijában hortuk össze. Az állomásig meg volt bicikli vagy talicska. A tüzépre is el lehetett járni a talicskával.

A '60-as években nem nagyon voltak kocsik, az igaz. A '80-as években viszont már csurig volt minden kocsival, valószínűleg több kocsi volt, mint most. Pesten különb dugók voltak, mint napjainkban. És akkor még 6 sávos volt a Bajcsy és 8 sávos a Kiskörút, és délutánra már állt a forgalom rajta, hogy az nem igaz. És akkor mindenkinek, az utolsó tanyán is lehetett egy zsigulija, vagy legalább egy wartburgja, trabantja, polskija, legfeljebb nem használta. Most ez a réteg nem engedhet meg magának autót, mert olyan büntetődíjakat raktak rá, hogy kötelező jelleggel fizessen ki százezreket, ha bele sem ül. És ha le akarja mondani, azt nem lehet, akkor bontassa szét. Honnan vetted ezt a zöldséget, hogy minden 100-adiknak volt autója? Nem éltél még, mi? Nézzél már meg vmi régi fényképeket, mi volt itt akkor... utcánként 750 zsiguli jobbról meg balról, még egymás tetején is álltak. Ha benéztél egy falusi kertbe, annak a végében is volt vagy három belőle minimum. De nem arra voltak, hogy azzal menjen el a sarokig cigarettáért, meg a gyereket kocsival vigyék iskolába. Kocsival a cementes zsákokat hordták, a kocsinak feladata volt, nem pedig kéjelegni vele.

Tömegközlekedés, vagy gyalog, ha közel volt a cél.

Mi az, hogy iskolába vinni? Lerohad a lába a 10 éves kölyöknek, ha fel kell szállnia a buszra? Gyerekkoromban fél nyolc körül dugig voltak gyerekkel a tömegközlekedési eszközök. Szülők nélkül, mert ők lehet hogy már 6-kor a gyárban dolgoztak.

A franc ebbe a korcs, elkényelmesedett Z-generációba.

Előttem nagyjából mindent leírtak.

Az erős túlzás, hogy minden 100. embernek volt autója. Ladák, Trabantok, Wartburgok, Skodák voltak szép számmal. Aki akkor akart és ki tudta várni a várólistát, akkor is tudott új autót venni. A szüleim pl 78-ban vették az első Ladájukat. És ők sem párttitkárok, vagy gyárigazgatók voltak, egyszerű munkások. Apám géplakatos, anyám egyszerű könyvelő egy közgazdasági technikummal. Tehát még csak diplomájuk sem volt. Mégis egy autóra valót össze tudtak gyűjteni.

Öregapám nyugdíjas vasutas volt a 80-as években, mégis neki is volt autója. Tehát tágabb családon belül több is volt. Azért ez nem az 50-es évek!

A másik dolog, hogy kicsit más volt a munkaerőpiac mint manapság. Mindenki helyben dolgozott, munkanélküliség nem nagyon volt.

Én a 2000-es évek végén álltam munkába. Illetve csak álltam volna, ha valaki hajlandó lett volna foglalkoztatni. Így három év láblógatás után azt mondtam, hogy elég volt és oda megyek, ahol munka van. Így már sok éve nem kis távolságra ingázok. Nem jó kedvemből, mert annyira szeretek autózni, hanem mert ott kaptam munkát. A két órás autóút tömegközlekedéssel többszöri átszállással 4-5 órát venne igénybe. Hajnali 3-kor el kellene indulnom (ha akkor már járna busz) pl hogy reggel 8-ra beérjek a munkahelyemre. Kivitelezhetetlen!

Iskolába inkább már a 90-es években jártam. De még akkor sem vittek soha autóval iskolába. Egyetlen egy laklom sem volt. Volt bérletem. Reggel szépen kibattyogtam a buszmegállóba, a 7 körül jövő buszra felszálltam, így a 7:45-kor kezdődő tanításra pont beértem.