Mi ez a crossover-mánia?

Vannak, akik követik a divatot, vannak, akik nem követik, de vannak akik diktálni szeretnék.

Nem kötelező megvenni egyik reklámozott terméket sem, de ez nem jelenti azt, hogy az adott terméket mások ne használják esetleg nagy megelégedéssel.

Semmivel nem lenne jobb a helyzet, ha a crossoverek helyett pickupok rajzanának az utakon, de a választás lehetősége megvan.

Autót gyártani ma már nem nehéz, eladni annál nehezebb. Itt, Európában örvendetesen sok autó van forgalomban, akinek gépkocsi kell, tud szerezni olcsó használtat. Sőt, nem ritka, hogy családonként több autó is van vagy épp egy emberre jut 2-3, amennyit csak akar. Ehhez jön még az, hogy a mai autók élettartama elég jó: elég sok 15-20 éves autó is szaladgál az utakon használható állapotban, aki most autót vesz, nem biztos, hogy egyhamar lecseréli.

Na, ilyen közegben kellene a gyáraknak évi több százezer vagy millió autót eladni. De ugyan hová? Apának van szép, nagy ótója, amivel lehet oktatni, anyának ott a városi szaladgálós, még 5-10 évig ki is húzza mindkettő - ki fog itt autót venni?

Persze van rá megoldás: igényt kell teremteni. Nem újkeletű dolog ez, már vagy 15 éve megy. Ki kell találni egy "ilyen még nem volt" autót, arra rácsodálkozik a paraszt és megveszi, mert milyen jó az. Pedig lehet, hogy nincs rá szüksége, de mivel újdonság, rábukik és vásárolja.

Az első ilyen, amire emlékszem, az SUV-k térhódítása volt a '90-es évek végén. Annak idején évtizedeken át elvoltunk azzal, hogy a terepjáró egy kényelmetlen, tök egyszerű, gumicsizmás gépezet, ami átmegy tökön-paszulyon, de nem hiányoljuk belőle a rádiót, mert úgysem hallanánk az üvöltő motortól és osztóműtől. Jó, ott volt a Range Rover, de azt elkönyveltük valami különlegességként. Erre érkezett a Mercedes-Benz ML, a BMW X5, a Lexus RX, a paraszt meg vette, mint a cukrot, mert nagy volt, kényelmes volt, jól mutatott az Autobahnon a belső sávban és ki lehetett vele menni a tanyára a lovakhoz. Meg legfőképpen: magasabb volt, mint a szomszéd 7-ese, keményebbnek éreztem magamat nála. Az elfüstölt viszkók és Haldexek, ész nélkül liftező szintszabályzás és földúton letört, beázott méregdrága elektromos csetreszek már a második, harmadik, sokadik tulajokat bosszantották.

Utána a CC-kbe bolondult bele az autóipar. Volt előtte is 1-2 próbálkozás, a Mercedes-Benz SLK például tök jó lett volna valami könnyű vászontetővel. De a 2000-es évek közepén borult minden, az összes létező kis és közepes autóból keménytetős kupé-kabrió készült. Csúnyák is voltak, mint a bűn: rövid motortér, ormótlan csomagtér, nyitott és zárt tetővel egyaránt aránytalan forma - de az is kellett a parasztnak, mert ilyen még nem volt. És amúgy is milyen jó: télen felhúzom a tetőt, van rendes fűtés meg biztonságos is, mert fémbű' van, nyáron meg leengedem, azt' olyan menő vagyok, mint Don Johnson a Miami Vice-ban. Persze kiderült, hogy ez a menyasszony sem olyan szép, mint mondták: az elektrohidraulikus tetőnyitók hidraulikus alkatrészei néha megadták magukat, a helyzetérzékelők meg beázás vagy koccanás utána sikeresen megbolondultak, így tetőnyitás vagy -zárás helyett az autó kiböfögött valami hibát, esetleg előadta a Transformers összes részét. Vagy mindkettőt egyszerre, de ez nem gond, mert már csak a második tulajnál jött elő. Viszont volt más, ami baj volt: aki bedőlt annak, hogy négyszemélyes családi autót vesz, hamar rájött, hogy ez csak akkor igaz, ha a hátul ülőknek nincsenek lábai. Mindegy, addigra már lecserélte a még éveken át használható Coltot a Colt CZC-re, az autógyártó célja teljesült. A menetteljesítményekkel is volt gond a CC-knél: a marha nagy tető és a merevítések megdobták a saját tömeget, de a gyenge bódé miatt a legerősebb motorok általában nem kerültek be a kínálatba. Nem baj, lenyitott tetővel krúzolni elég volt az is. Végül addig pörgött az elmebaj, hogy a Renault még üvegtetős, dízelmotoros kupé-kabriót is gyártott - erre tényleg nincs más értelmes indok, csak az, hogy "ilyen még nem volt". Ki is haltak szépen, csendben a CC-k, de legalább pörgették a profitot.

Ugyanekkor kezdődött el egy kategóriával feljebb egy másik sztori a négyajtós kupékkal. A kutyának sem hiányoztak, de ezt tudták kitalálni a marketingesek. Kaptunk is Mercedes-Benz CLS-t az E-osztály alapjaira, szép kis felárral. Cserében nem volt keretük az ajtóknak és hátul nem volt benne fejtér. Tisztára megérte. De a többi gyár is bepörgött, nekik is kellett ilyen és a mai napig tart a sztori. Sőt, a Mercedes továbblépett, gyártott shooting brake-et is, ami azért jó, mert míg a "mezei" E kombiban (bocsánat, T-Wagenben) biztosan elfér az egy heti nyaraláshoz szükséges csomag, a CLS kombiban a golftáskán kívül semminek sincs hely. De legalább van neki hajópadlós csomagtere. Hogy van-e értelme a négyajtós kupéknak? Van hát: ilyen még nem volt.

Ezen felbuzdulva lettek aztán terep-kupék is (BMW X6), ezektől számítják a crossoverek megszületését. Értelmük ugyan nincs, de legalább ilyet is kap, akinek kell. A Nissan ezt is túltolta: a Murano kabrió már tényleg senkinek sem kellett, de megpróbálták. De ugyanígy születtek meg a mini egyterűek is: éveken át furcsa szerzetként néztünk a japán gyártók Európára átalakított kei car-jaira (Daihatsu Move, Suzuki Wagon R és R+), senki sem vágyott négyméteres hosszon tolóajtóra, kétméteres magasságra és három üléssorra. Aztán mikor a gyárak ráfeküdtek, hirtelen elkezdte venni a nép, mert ilyet még nem láttak. Lehet, hogy egy-egy ilyen újító kategória nem éli meg már a második generációt sem, de nem is baj. Mikor újdonság, vásároljon be belőle bőven a paraszt, hozza a profitot, az a lényeg. Utána el is felejtheti nyugodtan. De az egyszerű "kisautó, presztízsszedán, abból meg kombi" típuspalettával itt, Európában már nem lehet megélni. Itt bőség van autóból, nincs rászorulva a nép az olcsó kiskocsikra. Újdonság kell nekik, azt hajlandóak megvenni.

5-ös jól leírta a dolgokat.

"Egy ilyen autó a zsúfolt városban felesleges, földutakon pedig aligha fogja valaki koptatni a vadonatúj járgányát.": ez igaz, de egy hegyi emelkedőn biztonságosabban megy fel. Amúgy meg aligha használják ki a tulajdonságait ezen autóknak.

"Ha vidéken élnék, pick-upot keresnék, vagy bármit...": ezzel egyet értek.

"Sajnálatos tapasztalat, hogy az ilyen és nagyobb böszme autókkal közlekedő fontos emberek hajlamosabbak össze-vissza szabálytalanul parkolni...": sajnos nagynak érik sokan magukat ezektől a járművektől (Tisztelet a kivételnek!).

Tehát tényleg csak a presztízs számít.