A furgonosok mért olyan agresszívak az utakon? (Tisztelet persze a kivételnek. )

3. "...Amúgy meg kicsit magasabban ül, mint a személyautósok, jobban átlátja a forgalmat, dinamikusan tud haladni, ami a kevésbé tapasztalt sofőrnek száguldozásnak tűnhet."

Aha értem... Tehát mikor 110-zel megyek országúton egy nem magas építésű autóval és a mögöttem jövő furgonos jön mint a barom, tol le az útról és kettős záróvonalnál, előzni tilos tábla mellett, beláthatatlan kanyar előtt úgy húz el mellettem nem ki sebességkülönbséggel, hogy csak na, az kizárólag azért van, mert én az átlagnál sokkal "tapasztalatlanabb" vagyok és ő csak tartja az óra szerinti megengedett 90-et... Amit én látok, az pusztán érzéki csalódás és becsap a szemem, mikor a sebességmérőre pillantok.

Így már teljesen világos! :D

Érdekes, hogy én is szoktam rendszeresen furgont (Citroen Jumper) vezetni, amiben teherautósan magasan ülök. Mégsem szokott elnehezülni a lábam. Többé-kevésbé tartom a KRESZ-ben előírt sebességhatárokat, vagy legalábbis jelentősen nem lépem túl. Soha nem előzök szabálytalanul, pláne nem veszélyesen. A normát pedig mindig tartom, ráfizetnem még soha nem kellett. De ez is biztos, a nagyfokú "tapasztalatlanságom" számlájára írandó.

4. "...én tanultam, nem keveset. Szakmám van (2), diplomám van (1), és nyelvvizsgám van (1). Mégis hivatásos sofőr vagyok, másmilyen munka végett (taxis voltam)..."

Szakmám nincs, PhD-m van (1db), diplomám van (1db), nyelvvizsgám van (2db). Mégsem vagyok se taxis, se hivatásos sofőr, ennek ellenére a munkavégzésem miatt sokszor vezetek.

Általában a hónapok első hetében szinte reggeltől estig autóban ülök, mert terepen is kell munkát végeznem szerte az országban az Alpokaljától az Alföldön át a Mátráig. Ez az 5 napi 2-3ekm az a táv amit szívesen levezetek, még nem fáraszt egyáltalán, a nagyfokú "tapasztalatlanságom" ellenére sem. (Plusz ehhez még hozzájön a heti 500km, amit magánautósként a napi munkába ingázással töltök.) Tulajdonképpen szeretem csinálni, szeretek vezetni és örülök, hogy változatos a munkám, nem állandóan a négy fal között ülök.

Figyelek.

Attól, hogy a nevem elé az idők során odabiggyesztettek két betűt, abból még ne gondold, hogy egy bőr forgószékben ülök egész nap és az észt osztogatom a kollégáimnak. Ugyanúgy kimegyek terepre, és ugyan úgy kétkezi félig-meddig fizikai munkát végzek, mint bármelyik beosztott a cégnél. Engem sem a ranglétrák motiválnak. Teljesen elégett vagyok azzal, amit most csinálok. Változatos a munkám és ez jó. Inkább a szakmai munkát élvezem és nem törekszem arra, hogy egy íróasztal mögött ücsörgő főnök legyek. Még öreg koromra sem. Bízom benne, hogy mire nyugdíj közeli leszek, addigra is ilyen aktív tudok maradni. Sajnálatos, hogy neked ez a személyes tapasztalatod, de azért nem kéne mindenkit ebbe beskatulyáznod.

Mint ahogy abba se, hogy ha valaki meg meri kérdezni, hogy mért megy sok furgonos 130-cal a megengedett 90 helyett, az minden kétséget kizárólag csak valami 30-cal cammogó mazsola lehet.

Köszi, de a saját szubjektív sztereotípiáidból én sem kérek.