Régen milyen érzés volt egy ladából átülni egy nyugati autóba?

Egy valóságos csoda volt. Már a piros wartburg 353-hoz képest. Semmi 2 ütem, semmi kézi szivató, végre egy ülés, ami nem olyan volt, mintha nagyanyám lócáján kéne ülnöm a tornácon. Szervókormány (!), normális lengéscsillapítók... Végtelenségig lehetne sorolni. A légkondi meg egy olyan felfoghatatlan luxus volt, hogy mai napig alig merem elhinni.

Mennyivel volt megbízhatóbb? Nagyságrendekkel. A 353-as, a zsigulit, a trabit bütyköltük minden hónapban nyakig olajosan taknyosan, úton útfélen. A 80-as Audi elment 2 olajcsere között úgy, hogy csak tankolni kellett.

Ülne a rossebb vissza azokba a csotrogányokba.

Nem vitás, hogy teljesen más komfortérzet volt átülni a Ladából egy sokéves nyugati autóba, de erre a nagy többségnek akkor nyílt módja lehetősége, amikor már a politikai, és ezzel együtt a gazdasági helyzet is olyan mértékben megváltozott, hogy megengedték az árubehozatalt nyugatról.

Az autó is csak egy volt a sok árucikk közül, igazából mellékes is, hogy mi mindenért jártak akkoriban nyugati bevásárló körutakra tömegesen tőlünk, a lényeg az volt, hogy akkor már lehetett...

A kérdező feltételezhetően fiatal, s el sem tudja képzelni mennyire más volt a világ a '80-as évek közepe előtti időkben.

Nálunk akkoriban nem volt kemény diktatúra, az 56-os megtorlások, a 68-as reformok után Magyarország a "legvidámabb barakk" lett a vasfüggöny mögött, de nálunk is alapelv volt a "mindent tilos, amit nem szabad".

A forint nem volt valuta, nyugaton értéktelen fizetőeszköz volt, a valutával üzérkedés viszont itthon bűncselekménynek számított, nyugatról addig nem lehetett legálisan nagyobb értékű árut behozni, amíg azt a korlátozást fel nem oldották.

Voltak persze akkor is seftesek, ügyeskedők, csempészek, és főleg pártkatonák de az autó behozatal nagyon ritka volt...

Itthon a MERKUR volt az autópiac mindenható ura, de nekik is parancsoltak a pártbizottságokról, az egyszerű munkás úgy juthatott új autóhoz, hogy kifizette azt, és várt... éveken keresztül.

A rádióban bemondták a MERKUR-sorszámokat, amelyekkel át lehetett venni az autót, esetenként 10 év várakozás után, így a boldog tulajdonos akkor sem reklamált, ha a fehér Lada helyett zöldet kapott...

Pangott a használtautó piac is, ott sem volt választék, nem tudok statisztikát, de a mostanihoz képest nagyon kevés autó volt az országban.

A rendszerváltás környékén a szabadpiaci versenynek volt egy kellemetlen tünetei is, az árrobanás.

A keleti blokk járgányainak is jelentősen megugrott az ára, s ez még inkább arra sarkallta az autóra vágyókat, hogy inkább egy sokéves nyugat-német autót vegyen.

Az igazi változás az volt, hogy aki autót akart venni, és megvolt rá a pénze, rövid idő alatt valóban autó tulajdonos lehetett, nem kellett éveket várni.

Én sem az a korosztály vagyok. A 80-as évek elején születtem. De 1.2-es Ladát én is vezettem, sőt vezetek is, mert a mai napig van egy példány használatban. Ez után az első saját autóm egy dízel H Astra lett. Jobb persze, meg sokkal kényelmesebb, halkabb, stb. De engem igazán az döbbent meg ha ma visszaülök a Ladába. El nem tudom képzelni, hogy ezekkel a fékekkel hogy tudtunk megállni. ...Hogy az ember bokája hogy nem tört ki egy hosszabb út után, mert olyan kényelmetlen pozícióban van a gázpedál. A kormány nagy, az ember ölében van. 100-nál már billeg a kaszni rendesen a legkisebb kormánymozdulatra és olyan hangja van a motornak mintha készülne épp felszállni. Érdekes, hogy ez akkor, fel se tűnt.

De azon is megdöbbenek, mikor meglátok egy UV-villamost. Pedig nem is olyan régen, még egyetemista koromban én is rendszeresen utaztam rajta. És mikor volt az?! Csak 8-10 éve. Egy kombino után döbbenetes a látvány.

Még a 90-es évek vége felé is bőven jártak régi szoci autók az utakon. Nekünk még volt szinte mindegyik, vezettem a régi szoci Ladát, Skodát, Daciát, 2 és 4 ütemű Wartburgot és 2 ütemű Trabantot is. Akkoriban a 90-es évek végén átültem Astra F-be, volt észrevehető minőségi ugrás, de nem olyan hihetetlen nagy, mint gyalogolásról autóra váltani. Ma egy ilyen autóváltást már szinte észre se lehet venni, volt, hogy egyik nap egy egyszerű Fordot, Opelt próbáltam, másik nap BMW-t próbáltam ki és már nem volt feltűnő diferencia. Nyilván van az autók között sok különbség, anyaghasználat, kialakítás, felfüggesztés, motorerő, de ha csak használati tárgyként tekintünk rájuk, beülünk és megyünk a célunk felé és nem tapogatjuk és elemezgetjük, mint az autósújságírók, nem próbálgatjuk versenypályán, akkor nem látunk túl nagy csodákat.

Ha van lehetőségem, akkor kipróbálok régi autókat, de állandóra már nem kellenének. Nem voltam teljesen kibékülve azokkal az autókkal, főleg a kétüteműekkel nem. Talán a 4 ütemű Wartburg volt a legkomfortosabb, de inkább születhettem volna Nyugat-Európába, vagy az USA-ba, ahol a régi autóknak volt stílusuk és még ma is nagy kultusz övezi őket (Kubát inkább ne említse senki, ott kényszerből jártak a régi amerikai autókkal, ott se sok Charger, vagy Mustang futott).

# 6, ha az gyári új váltó, akkor kifejezetten olcsó hozzá.

A H Astrámhoz egy új váltó 2 milló Ft körül van. :S

Egyébként én is szeretem nagyon a dízelt, főleg a mostani CR dízeleket, amikben erő is van 5 literes fogyasztás mellett. Az Astában lévő 1.7CDTI Isuzut se bántam meg.

Kubában szerintem mind a mai napig futnak Ladák. Egyik kollégám évekig kint élt a 90-es években és mesélte, hogy rengeteg volt belőlük. Szerintem az ottani viszonyokat elnézve jó részük ma is használatban lehet.

Egyébként én is napi 240km-t ingázok autópályán. Ezt azért a Ladával nem vállalnám be. Nem azért mert műszakilag ne lenne rá alkalmas, de kényelmetlen, hangos, sokat fogyaszt, kevésbé biztonságos, inkább 100-110 körüli utazósebesség aminél még nem erőlködik túlságosan. Én azt gondolom, hogy a maguk idejében nem voltak rossz gépek. Akkoriban a 70-es években a nyugati csodák sem voltak sokkal jobbak. De csak eltelt 40 év, sőt, már majdnem egy fél évszázad. Eljárt felettük az idő, na.