Ti melyik autót választanátok?

Fontos, hogy ekkora motorú, nagy autók legyenek? Az A3-a Audi is Audi. Kisebb motorral is mozog úgy, mint ezek a nagy erőművel az orrukban és kevesebbet fogyaszt, olcsóbb megvenni és fenntartani is, könnyű vele parkolni.

[link]

Ennyi kilométerrel nagynyomású dízelt semmiképp sem szabad vakon, egy próbaút tapasztalataira hagyatkozva, haverok elmondását szem előtt tartva megvenni, amennyiben nincs garantáltan leinformálható szerviztörténete, lekövethető múltja a verdának, mert nagyon könnyen ráfázhat az ember!

Mivel prémiumkategóriáról van szó, így különösen fájdalmas lehet (még akkor is, ha a hazai átlagtól jobban él az új tulaj) egy-egy nem várt hiba váratlan megjelenése, és valljuk be ennyi idősen, az általad említett két típus egyike sem az abszolút megbízhatóság mintaképe.

Egyrészt, mert a gyári üzembiztos (általános karbantartások elvégzése mellett) működés ebben a szegmensben 200-250e km-re van kalibrálva, másrészt ebben az ársávban jellemzően céges "középvezetők" által használt autók voltak, akiktől kaptak rendesen hideget meleget egyaránt.

Papíron márkaszervizben szervizeltek, de mindenki tudja, hogy ez mit is jelent valójában.

Arról nem is beszélve, hogy a feltüntetett km óra álláshoz minimum egy százast nyugodtan hozzáadhatsz, és biztos lehetsz benne, hogy 10 autóból 9 nem esett át a cirka 250e km-nél esedékes, gyár által cserére javasolt alkatrészek cseréjét is magába foglaló 650-900eFt-os (szerviztől, és a cserélendő alkatrészek eredetétől függően) nagy szervizen.

Itthon szinte lehetetlen reális áron olyan valós, 250e km körüli, vagy alatti, jó állapotú, nagy szervizen valóban átesett, nem lebiztosítóztatott, nem agyontaposott, leinformálható, tényleges, és eredeti szervizfüzettel rendelkező, súlyos törésektől mentes példányt kifogni, amire nem kell szinte rögtön az autó árának min. 50%-át rákölteni.

Ha mégis van, az biztos, hogy sokkal drágább, mint az általad kinézett gépek ára.

Ennek az az egyik oka, hogy itthon még mindig dúl a 90-es évekből megragadt presztízsimádat, és sokan attól érzik magukat alfának, hogy ezekkel a verdákkal furikáznak, a másik ok pedig, ha egy típus jellemzően problémamentes, beválik, (főleg ha itthon kimondottan presztízsnek számító típusról van szó) akkor attól nem szívesen szabadul a tulaja.

Ezt nagyon jól tudják a nepperek, bontósok, és alkatrész kereskedők is, így ott kopasztják a tulajokat, ahol csak lehet.

Erre a tulajok persze általában nem vevők, és jó részük azonnal az utángyártott, sokszor bóvli felé kacsingat, hiszen kívülről úgysem látszik, de mégis működik, legalábbis egy darabig.

Minél többször teszi ezt, annál hamarabb amortizálódik a járgány, ami végül egy alapos polírozás után a HAHU, vagy egyéb használt autókat hirdető oldal valamelyikén köt ki, mint szervizkönyves, megkímélt, keveset futott, rendszeresen karbantartott, idős orvos tulajdonostól származó autó.

Azok, akik valóban ráköltik azt a pénzt, amit rá kell költeni egy ilyen kategóriára, azok elégedetten használják. Mikor eladóvá válik, azt az ismerősök közül szinte azonnal megveszik, így általában fel sem kerül a hirdetési oldalakra.

Válság ide, válság oda, a presztízsért, luxusért sokkal többen áldoznak, legtöbbször erőn felül, mint a valóban szükséges sztenderd dolgokért.

A BMW-ből egyébként pont azt a motort szúrtad ki, ami bár igen karakteres, de a vezérműtengelyek előszeretettel kopnak meg idő előtt, ráadásul a motorvezérlő is problémás. Nem szereti ha túlmelegszik, márpedig ez ennél a típusnál nem ritka.

Az adagoló felújítása igen borsos, az automataváltót nem is említem, de ez nyilván nem gond, ha ilyen autókat nézegetsz.

Egyébként jellemzően a váltó is nagyjából 250e körül szorul felújításra, általában elektronikusan.

A másik komoly gond a típusnál a karbantartás jellemző hiánya. A tulajok túlnyomó része csak megvenni tudja, mert kell a megjelenéshez, és az egósimogatáshoz, de a karbantartáson akarja megspórolni azt a felárat, amit a presztízsért cserébe kifizetett.

Egyébként a motor fordulaton jól húz, kategóriájában jó fogyasztással bír, kanyarstabilitás, és menetkomfort kiváló, a belső tér nagy, bár az anyagok nem minden esetben hozzák a prémium szintet.

Aktív, és passzív biztonság terén is egyaránt elismerés illeti.

Az általad említett A6 köztudottan hemzseg az elektronikai problémáktól, amelyek sok esetben inkább bosszantóak, mint súlyosak, viszont jellemzően horror áron javíthatóak a hiba jellegét figyelembe véve.

A vezérlőelektronika érzékeny, klíma többször rossz, mint jó, a klímapanel kompletten nagyjából 300-350eFt+munkadíj.

A rendszeres szoftverfrissítés létkérdés, a Quattro hajtás nagyon jó, de hazai útviszonyok mellett fölösleges, leszámítva azt a 8-10 napot egy évben, mikor tényleg jó ha van, de sokszor még ekkor sem létszükséglet, ellenben még a presztízskategóriában is brutálisan drága a javíttatása.

A motor egyébként igen rugalmas, teljesítménye kiváló, az autó menetkomfortja, és a belső tér kialakítása vitathatatlanul példamutató. Megjelenése még ma is hatásos, tekintélyt parancsoló.

Érdemes utánaolvasni a két típusnak, mert rengeteg tapasztalat, és vélemény van róluk, persze nem árt legalább alapfokon ismerni a két típust ahhoz, hogy kiszűrhetőek legyenek a pusztán image romboló hozzászólások, megnyilatkozások.

Ne az ár, és a presztízs érzete domináljon, mikor kocsit veszel, hanem a reális költségekkel való fenntarthatóság, megbízhatónak mondható üzembiztos állapot, valamint a leinformálható előélet.

Bár mindig állapotot, és nem évjáratot, vagy óraállást veszünk, azért nem árt figyelni a részletekre.

Az általad nézegetett kocsik inkább alkalmi szobrok, mint az itthon úgy áhított mindennapi karbantartásmentes "igáslovak".

''Az általad említett A6 köztudottan hemzseg az elektronikai problémáktól, amelyek sok esetben inkább bosszantóak, mint súlyosak, viszont jellemzően horror áron javíthatóak a hiba jellegét figyelembe véve.''

Ezt a BMW-re értetted nem, gondolom, csak elirás.