Milyen volt az első vezetés órátok? Hogy zajlott?

Apa nélkül nőttem fel. Az autóiskolában vezettem először autót. Azt sem tudtam hogyan kell beindítani... Nem éreztem magam emiatt rosszul, hiszen ezért van az oktató. Na de... Az, hogy alapból úgy mentem oda, hogy én úgy félek, mintha fogászatra mennék. Nemhogy a váltást nem tudtam elképzelni, de még azt sem, hogy egy másfél tonnás autót(Mercedes E220-on tanultam) hogyan lehet kormányozni. Nem tudtam semmiről se semmit. Nekem az autósuli előtt hatalmas kiváltság volt, ha autóban ültem, nekem az mindig különleges volt. Évente ha egyszer ültem autóban kis időre, mikor volt olyan ismerős, ilyesmi. Pedig 19 évesen kezdtem az autóiskolát. Hát ezek a kezdeti nehézségek, félelmek mondhatom alaposan végigkísértek. A rutinon még úgy so-so, átdobtam magam, bár ott is kb. 70 órát vettem. Na de a forgalom... Testvérem....... Szerencsére egy elég szigorú és erősjellemű idős, tapasztalt oktatóm volt, aki káromkodva ordibált velem, utáltam őt, a kedvem is elment sokszor az egésztől. Persze nem a vezetéstől, mivel nagyon vártam, hogy legyen jogosítványom, mivel BKV-zni gyűlöltem, a pénzem pedig, bár örökségből sajnos de megvolt autóra. És nagyon feszélyezett mind az oktató, mind az én bénaságom. Minél előbb megakartam csinálni, elegem volt. Egyébként itt körülbelül 200 órát vettem. 1 évbe telt míg leraktam a jogsit, pedig teljesen szabad voltam, nem dolgoztam, iskolába is levelezőre jártam. De rengeteg hülyeségem volt. Nem néztem bele a holtérbe, lefulladtam, padkáztam az autót, kátyúba mentem, nem tudtam kezelni a váltót, mindig az oktató tartotta a kuplungot, volt, hogy egyszer 3-asból raktam 1-esbe. Na az csodás volt. rengetegszer rántotta el a kormányt az oktató, satuzta a féket, különben nemhogy anyagi kár, de emberek is sérültek volna meg. Jobbkéz szabályt is elmulasztottam, táblák, sávok, kétsávos út, lámpák, járdasziget, egyszerűen tényleg minden hibát vétettem, amit csak lehetett. Aztán úgy 200 óra után már egész szépen ment minden, alig volt már hibám és már elegem lett és ugye mivel én nagyon akartam a jogsit, mondtam én készen állok az ELSŐ forgalmi vizsgámra. De persze megbeszéltem vele a lefizetés dolgot... Lefizettem, megvolt a jogsi, utána mentem elsősegély vizsgára és végre meglett a jogsim, megvettem életem első saját autóját, természetesen automata váltóval. Ez idő alatt 2 év telt el, 50 ezer km és még egy koccanásom sem volt. Semmi az égvilágon, csak néhány parkolási malőr, apró, filléres kárral. A végén és azóta is visszagondolva SZERENCSÉM volt az oktatóval, rengeteg dolgot tanultam tőle, rengeteg dolgot köszönhetek neki, hogy ennyire durván kiosztott mindenért. Egyébként sokan szidják az autóiskolákat, hogy lehúzzák az embert. Hát engem nem húzott le az égvilágon senki, én voltam béna. Rutinon másodjára mentem át, mert lusta voltam megtanulni a műszakit, így arra sor sem került, hogy a kocsiba üljünk. Pedig ott szenvedett velem a vizsgabiztos, tök jó fej volt. És kb. én kértem h buktasson meg, majd máskor. Aztán másodjára simán átmentem. Az első és egyben egyetlen forgalmi vizsgán pedig volt néhány elenyésző kis hibám, ami ugyan bukást érdemelt volna, de ott lefizettem, vállalom, és így átmentem. De már nagyon akartam az egészet. Kresz vizsga másodjára sikerült, ott sem volt semmi bunda, elsősegély pedig elsőre sikerült. Nem írom a suli nevét, mivel ez nekem egy elég személyes, egyben vicces történetem, nem szeretném, hogy ezáltal hitelét vessze. Köszönöm, ha elolvastátok. :)

béültem és mentem.

Lefulladtam egy párszor :D (nem iskolában vezettem először), utána ment minden.

*jobbra húzok, bocsi :D van egy enyhe padka-mániám, nem merek a terelővonalhoz közelebb menni, max néha.... főleg akkor nem ha van szembe forgalom :D

Nekem úgy volt,hogy találkoztam az oktatóval, elmentünk egy elhagyatott lakótelepre, és parkolóból már én álltam ki, mindig én indultam el stb. jó,mondjuk én vezettem az előtt 10x kb :D