Kezdőoldal » Közlekedés » Autók, motorok » Van olyan lány, aki azt...

Van olyan lány, aki azt hitte, hogy ő bizony soha nem fog megtanulni vezetni és van jogsija?

Figyelt kérdés
2010. nov. 16. 12:18
1 2
 1/12 anonim ***** válasza:
100%
ÉN:) aztán valahogy megjött a bátorság, azóta én is vidáman anyázok a lámpáknál az idióta béna sofőrökre:)Mondjuk nekem segített, hogy az oktatóm azt mondta ösztönösen jól vezetek, és valahogy tényleg, meg nagyon szeretek is. DE az elején tényleg úgy gondoltam, hogy na neeee ,engem biztos ütnek vágnak majd az úton lelöknek, koccanok áhh...
2010. nov. 16. 12:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/12 anonim ***** válasza:
Miben vagy bizonytalan? Megvan már a jogsid? Van valaki akivel tudsz gyakorolni? Mert ha nincs, akkor szívesen segítek! Ha budapesti vagy. :)
2010. nov. 16. 12:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/12 anonim ***** válasza:
100%

Én! Rühellem a szabályokat, és mindig mást, és máshogyan akartam csinálni, mint ahogyan kérte az oktatóm.

20 évesen tanultam vezetni. Ma 32 vagyok, és bárkit lenyomok. Azt azért elmondom, hogy a komolyabb része a vezetésnek, akkor követkzik, amikor már megvan a papírod, de nulla a rutinod. Egyedül kell megtanulnod vezetni, úgy, hogy nincs melletted senki. Én 1 hétre rá vettem meg az autómat, hogy megvolt a jogsim.

Voltak kemény dolgok, amikor jó lett volna, ha az anyósülésen nem ülő oktató mégis csak ott ülne mellettem. Belejössz, csak ne hagyd abba!

2010. nov. 16. 12:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/12 A kérdező kommentje:
Én 20 éves vagyok, sokszor megyek kocsival, jóó hosszú utakra, de csak az anyósülésen. Csak lesem, hogy ezt hogy lehet megtanulni és így csinálni. Annyi dologra kell figyelni egyszerre. Mondjuk én általában a bicikliről is leszállok, ha van egy kanyar, vagy nagyon stresszesen veszem be. Lehet, hogy ha lenne jogsim se kéne erőltetnem, csak megtanulni vészhelyzetekre. :S
2010. nov. 16. 13:02
 5/12 anonim ***** válasza:

Utasként menni az semmi. Ez tényleg gykorlás kérdése, és ez nem közhely!

Nekem kb fél év volt, amire ne izgultam, amikor kocsiba ültem. Addig minden út előtt cidri volt.

Első időben egy kicsit meg is törtem szegény verdám, nekimentem fának, főleg a tolatással voltak gondjaim!

2010. nov. 16. 13:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/12 A kérdező kommentje:
Ja, köszi a felajánlást, gyakorolni lenne kivel és mivel, csak még elszántság nincs. Bár az első vezetésem szerintem egy pusztáson lenne, ahol jól begyakorolhatom az alapokat.
2010. nov. 16. 13:13
 7/12 anonim ***** válasza:

Ez az egész dolog magától fog jönni. Az természetes, hogy előtte görcsölsz, egy sor olyan helyzetbe kerülsz, amiben eddig nem volt részed, és félsz, hogy rosszul reagálsz. Ösztönösen tartunk az ismeretlentől, így ne foglalkozz ezzel.


Én hogy voltam? Bár nekem az autóvezetés fontos részét tölti ki az életemnek, pici korom óta teperek érte, hogy autóversenyző legyek, és ez valahogy nem múlt el, és szerintem már nem is fog.:) Amire a sofőriskolába kerültem, már lényegében tudtam vezetni, de a forgalom az más kérdés volt.


Amikor először ültem a saját autómba, szép nyugisan elkocogtam arra a helyre, ahol az oktatómmal gyakoroltuk az alapmanővereket. Addig tettem-vettem, forgattam az autót, parkoltam orral, háttal, párhuzamosan, tolattam, amíg egészen összeszoktam a kezelésével, valamennyire kezdtem érezni az autó határait. Belementem a forgalomba, és tiszta ideg voltam mégis. Ki voltam készülve, hogy most mindenki engem néz.:)) A helyzetemet rontotta, hogy Romániában élek, és itt kötelező a kezdők megkülönböztető jelzése, egy-egy jó nagy sárga felkiáltójel elől-hátul. Addig görcsöltem, míg egy szűk utcában egy taxis rakétaként szembejött, megijesztett, és a jobb tükörrel elértem egy parkoló autó tükrét. Szerencsére nem maradt látható nyoma, de ez betett minden ajtót.


Hazamentem, lehiggadtam, és átgondoltam a dolgokat. Új hozzáállást vettem fel: ismerem a városomat, betéve tudom a forgalmát, mikor, hol, hogyan kell eljárni. Én betartok minden szabályt, azonfelül mindenki mást lesz*rok, mit gondol rólam. Másnap beletankoltam, amennyit tudtam, és nekiindultam a városnak. Tél volt, csúsztak az utak, de nem érdekelt. Óvatosan mentem, amikor lehetőségem volt, fékteszteltem, hogy mennyire tapad, és belevetettem magam a legnagyobb csúcsforgalmakba. Napi 50 km-t tettem meg oda-vissza, keresztül-kasul jártam az egész várost, olyan utcákba is bementem, ahonnan alig tudtam kimászni. Amikor elfáradtam, leparkoltam egy tágas parkolóban, és cigiszünet mellett mértem egy futószöget, már amennyire lehetett teljesen kitört kerékkel, egy mérőszalaggal, és egy írószerrel egyeneseket karcolva a kitaposott hóba.


Amint megváltoztattam a hozzáállásomat, imádni kezdtem minden pillanatát. Arra gondoltam, hogy a többiek is éppen úgy látnak engem, mint én őket, és ha el is bénázok valamit, akkor én leszek az egyik "béna kezdő" a sok közül, valószínűleg 10 mp múlva el is felejt. Két hónap alatt teljesen eltűnt minden zavarom, jól éreztem magam a legádázabb forgalomban is.


Lazulj el, próbáld előre kitalálni a helyzeteket, amibe éppen belemész, és légy figyelmes. Fog az menni, csak idő kell adnod magadnak! :)

2010. nov. 16. 14:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/12 A kérdező kommentje:
Köszönöm, sokkal biztosabban fogok nekikezdeni, hogy tudom, mindenki félt az elején! :-)
2010. nov. 16. 14:52
 9/12 anonim ***** válasza:

énis féltem. mondjuk én saját autón egy parkolóba tanulgattam először apámmal utána mentem el a szokásos procedúrára. hát mit ne mondjak nagyon lelombozott párszor amikor lefulladtam pedig senki nem volt ott meg semmi. na a két autó közé beállás meg rémálom volt. aztán belejöttem mostmár sose fulladok le simán megy minden, parkolás is elindulás is bármilyen lejtőn. bele fogsz tanulni. nem kell olyan tragikusan felfogni nyugodtan kell venni az egészet, ott lesz az oktató nem fogja engedni, hogy butaságot csinálj. az meg hogy annyi mindenre kell figyelni az csak a külső személő látja úgy. aki már tud vezetni az észre se veszi hogy vált meg hogy indexel ezek már alapból jönni fognak


18F

2010. nov. 16. 16:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/12 anonim ***** válasza:
én például biciklin 40-45el veszem be lejtőn lefele a szinte be nem látható kanyarokat, így csak a szerencsére bízva hogy jön-e kocsi vagy nem és mindezt egy olyan úton ahol egyetlen egy kocsi fér el. viszont az autós jogosítványom megszerzésekor én is féltem, hogy nem fékezek időbe, elütök vagy nekimegyek valakinek, mindentől (és néha tényleg elrontottam, legrosszabb az volt amikor majdnem kidűtöttem egy megállni tilos táblát)!:) viszont mikor a motor jogsim csináltam az oktató csak nézett, hogy úgy kezelem a motort mint egy haladó, szinte nem is kellett semmit se magyaráznia. ne parázz. ezek szerint neked majd nem a kétkerekű hanem a négykerekű járművek jönnek be, de a félés az természtes!:)
2010. nov. 16. 16:29
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!