8 hibavonal után merjek vezetni?

Természetes, hogy nem érzed magad jónak, hiszen 30-40 óra van a labadban. Rutin. Én azt tudom mondani (korábbi kommentet én írtam, aki hónapok után egyedül hozta az autót haza), hogy az sem mindegy, ki ül melletted. Nekem nincsenek már sajnos szüleim, párom meg türelmetlen, akaratlanul is. Engem kifejezetten zavart, hogy nem hagyott pl nyugodtan parkolni és addig javitgatni, míg nekem tetszik. Úgyhogy mondtam neki, hogy szálljon ki és menjen fel, majd érkezem. Ezzel már nem tartottam fel a forgalmat, de én álltam legmesszebb a padkatol és bizony nekem nem tetszett, hogy kilogok. Szóval addig javitgattam, míg nem sikerült. Mára már jobban raerzek. De ugyanúgy nekem nem tetsző reakciót adott, mikor véletlenül félreváltottam. Toltam én azt a kart jobbra, valahogy mégis hármasba ugrott. Mostmár azt is jobban érzem. Szóval engem pl kifejezetten zavart, hogy rutinos szemmel néznek rám és azt várják, hogy egyből tökéletes legyek. Jól válaszd meg, kivel mész el gyakorolni és az a valaki hogy hat rád. Nem kell felni, nyugodtan el lehet menni egyedül is. Átmentél a vizsgán, semmi baj nem lesz. Rutint kell szerezni, de azt egyedül is tudsz. Én is sokszor mentem egyedül. Pl gumishoz, szervizbe átnézetni, ki a temetőbe,stb. Mind bent a városban. Semmi problémát nem okoztam. Más eljárni heti 2x másfél órára vezetni úgy, hogy mondják mit csinálsz és te folyamatosan az utasítást várod és az is más, ha már egyedül mész és tudod hova. Én használom a wazet, ami tökre időben szól, mikor váltsak sávot, mikor kell majd lekanyarodnom és hova/honnan. A sebesseghatarokat is jelzi, ha netán tullepned. Még csak nézned sem kell, hogy ne az utat figyeld. Nekem sokkal jobban bejön így, mint a ,,következő lehetőségnél jobbra" és akkor te már csak a lehetőséget keresed és közben lehet, hogy nem veszel észre valamit.

#12 Ha fél, akkor NE induljon el egyedül! Abból semmi jó nem fog kisülni. 9-es válaszoló vagyok. Én fokozatosan önállósodtam. Sok gyakorlás apámmal, aztán kis forgalmú utakon, rövid távokra mentem egyedül, pl. a kisvárosunkban boltba, ilyesmi. Így is azt mondom, rendesen be voltam tojva, amikor először vezettem egyedül a megyeszékhelyen. Ez a jogsi megszerzése után kb. 2 hónappal volt. Fokozatosan egyre magabiztosabb és bátrabb lettem. Kb. egy évig volt kint a T betű. 3 és fél éves a jogsim, napi szinten vezetek, teljesen elmúlt a kezdeti félelem.

Mások vagyunk. Én jobb szerettem egyedül menni már a kezdetektől. Lehet lepontozni, de amíg ki sem próbálja, nem fog rájönni, neki mi a jobb. Ha ül melletted valaki, plusz nyomás van rajtad, egyfajta megfelelési kényszer, mert a másik már rutinos. Most is azért bizonytalanodott el, mert átment ugyan, de a VB megjegyzett neki dolgokat, míg az oktatója mondta, hogy jó lesz az, csak ne stresszeljen. Ha türelmes, normális ember tud beülni melléd, aki nem kritikuskent kezel, akkor persze nyugtató tud lenni a gondolat, hogy valaki ott van melletted, bár attól még nem lesz az anyóson lévőnek pedálja, hogy belenyúljon, ha valamit hibázik. Viszont ha türelmetlen ember ül be mellé, csak tovább fogja stresszelni. Én ennyire akartam kilyukadni.

#14 Az én apámnál kevés türelmetlenebb ember van. Az első hosszabb utamon mégis hiányzott, hogy nem mondja a magáét mellettem. :D Ez így van, mindenki más, de ha fél, tényleg ne induljon el egyedül.