Melyik a jobb általában, a szíjas vagy a láncos vezérlés?

Manapság már nincs jobb. Vannak előnyök és hátrányok, de a végén nagyjából egyformán jó mindkettő.

Régen csak lánc létezett, viszont a lánc elkezdett problémát jelenteni, amikor elterjedtek az OHC motorok, mert sokkal hosszabb lánc kellett hozzájuk és ez a hosszú lánc nagyon csattogott. Erre volt a megoldás a szíj, ami nem csattogott, viszont rövidebb volt az élettartama. Ez egyeseknek nem tetszett, szóval fejlesztették tovább a láncos megoldást és idővel eljutottak odáig, hogy ismét jó megoldássá vált az is.

Ebből nagyjából körvonalazódnak az előnyök és a hátrányok.

A szíj előnye, hogy olcsóbb, halkabb és jobb vele a motor hatásfoka, mert kisebb a súrlódás, viszont a motor káros rezgéseit jobban elnyeli, tehát a motor élettartamának is jót tesz. Hátránya viszont, hogy sűrűbben kell cserélni, illetve hajlamos a szakadásra, ami ha bekövetkezik, jelentős anyagi kárt okoz a motorban.

A lánc előnye, hogy sokkal strapabíróbb, ritkábban kell cserélni (bizonyos esetekben konkrétan soha) és nem jellemző rá, hogy szakad, tehát sokkal kisebb az esélye a motorkárosodásnak. Hátránya viszont, hogy hangosabb, rosszabb vele a motor hatásfoka és ha cserélni kell akkor drágább és bonyolultabb.

Ez így a kettőt nagyjából egyforma szinten tartotta, ezért használják mindkettőt egyaránt. De azért fontos megjegyezni, hogy az utóbbi időkben a szíj ismét elkezdte uralni a piacot. Az elmúlt pár évben kiemelt fontosságú lett a motorok hatásfoka. És ugye írtam, hogy a szíj ezen a téren jobb. A gyártók próbálkoztak a lánccal is jobb hatásfokot elérni, de ez leginkább úgy volt elérhető, hogy vékonyabb, kisebb láncokat terveztek, ettől viszont gyengébbek is lettek. Egy klasszikus régi lánc, mint írtam, sokszor akár többszázezer kilométert kibírt, sok esetben az autó egész életét kibírta. Az újabb gyengébb láncok viszont már egyáltalán nem. A gödör legalja a Volkswagen 2012-ig gyártott láncos 1.4 TSI motorjai voltak, amiknél a gyártó eredetileg is 120 ezer kilometernél javasolta a lánccserét, viszont még ennyit sem bírtak és sorra szakadtak el, ami korábban láncnál nem volt jellemző, ezért még lejjebb vitték 80 ezerre. Összehasonlításképpen, a szíjakat átlagosan 120-180 ezer kilométerenként kell cserélni. Tehát ezzel egyértelművé vált, hogy a régi láncokkal nem elég jó a hatásfok, az újakkal meg elveszti a legnagyobb előnyét, a strapabíróságot. Ezért elkezdett mindenki szíjat használni kb. 2015 környékén.

Egyértelműen a láncos, sokkal megbízhatóbb, főleg a dupla soros.

Mondjuk ami még jobb, a közvetlen, fogaskerekes vezérlés, de az csak nagyon drága autókban van már sajnos.

Ma már valóban nincs olyan hogy jobb:

-a szíjas vezérlés csereperiódusa kicsi, egy tulaj többször is áteshet rajta amíg nála van a kocsi

-a régebbi láncos motoroknál örökélet (lehetne), viszont a sok-sok év, a kókány szervizek miatt ott is lehetnek bajon de leginkább csak nyúlik

-az újabb láncos motorok nem örökéletűek, 2-300ezer km a vezérlés élettartama

3: Bár nem tőlem kérdezted, de VW csoport utóbbi 10 év motorjaira ez a jellemző. 180000-nél javasolják ellenőrizni, 210000-nél cserélni. Eltelt annyi idő, hogy tudni, bírják is ezek a szíjak.

A láncos vezérlésekkel lassan 20 éve kezdődtek a gondok, amikor elkezdték alulméretezni őket. Biztos vannak most is jó láncos motorok, de én a szárazon futó szíjra esküszöm.

Az olajban futó vezérműszíj a legrosszabb, mindkét rendszer hátrányait ötvözi. Az ilyen motorokat az eddigi tapasztalatok alapján kerülni kell, mint a pestist.

#5 Ez sajnos nem csak a VW-kkel van így, megannyi más kocsinál is.

Például BMW-nél az N-es kódú motorokat szidják mert 200ezret megy el a vezérlés, mindenki a régebbi M-es motorokra esküszik. De azokkal manapság kezdődnek szintén a vezérlés gondok így hogy a legfiatalabb motor is közel 20 éves lesz, 500-600ezer km azoknál is megeszi a láncot.

#1-es jól összefoglalta a lényeget.

Saját tapasztalatból személy szerint a szíjast jobban preferálom. Halkabb, kevesebb vele a probléma. Egyszerűbb szerkezet, a feszítést általában egy sima rugós feszítő megoldja. Az egyik autómon ilyen van. Valóban 150.000 km-enként cserélni kell. De egy burkolatot kell levenni. A készlet 1 db szíjat és 2 db görgőt tartalmaz. Ennyi. Nem egy hatalmas munka a csere, a szett is megáll jó minsőégben pár tízezer forintból.

A másik autóm láncos. 28.000 km-nél már szanaszét kellett bontani miatta a motort garanciában, mert a hidraulikus láncfeszítő megadta magát, a blokk oldalát belölről meg szétverte az össze-vissza csapódó lánc. Elméletileg ritkábban kell cserélni. De csak a láncszett tömítésekkel, minden sallanggal 200.000 Ft. A csere 2-3 munkanap. Vagy motor ki. Vagy mindent is bontani kell: olaj le, olajteknő le. Szélvédő előtti levélrácsa lebont. Hűtővíz le. Szelepfedél le. Injektorok ki. Váltó le, kuplung le, kettőstömegű le. (Váltóoldalon van a vezérlés.) Néhány vízcső is útban van, azt is bontani kell. Bölcső le, első futómű szét, motor felfüggeszt. Olajpumpa le. Ekkor férsz hozzá a lánchoz, meg a hidraulikus feszítőjéhez. Aztán mehet minden vissza. Természetesen nem használt tömítésekkel illik összerakni. Abból is újakat kell venni. A használt olajat, hűtővizet sem illik visszatölteni. Az egész művelet szerviztől függően valahol 800.000 és 1.000.000 Ft között áll meg anyaggal, munkadíjjal.

Melyik egyszerűbb? Én ezzel a láncossal megjártam a poklot. Ha rajtam múlik, soha többet az életemben nem lesz láncosom!