Érdemes azért olcsó autót venni, hogy rugalmasabban lehessen használni, és ne kelljen annyira vigyázni rá? Elméleti kérdés

Haveromnak van egy ütött-kopott autója. Ez az első neki.

Mégis ha meglát rajta egy újabb karcolást (nem is tudom honnan tudja, hogy az nem pedig egy régi) tiszta lelkibeteg lesz tőle.

Régebbi használt autó egyik előnye, hogy annyira nem zavarja a tulajt, ha megsérül valamilyen szinten.

Én mikor az újabb használt autót megvettem, sokszor aggódtam, mikor mellém parkoltak, a belsejére is kényesebb voltam. Ugyanez a műszaki részre is vonatkozik.

Jelenleg 2 fiatal autom van de volt amikor egy fiatal auto volt, a masik 15 eves volt, elotte pedig egy 23 eves.

Tobbet nem is veszek fiatal autot, esetleg 10 eveset mert nem latom ertelmet annak hogy sok penzt tartsak egy autoban.

Az egyik oreg autommal az utcan parkoltam mikor egyik reggel egy csattanast hallottam. Valaki nekiment de meg sem allt. Hiaba hivtam rendort, soha nem lett meg a tettes, a kamerafelvetelen nem latszik a rendszam sem.

Szerencsere olcson megjavitottam annyira hogy mukodokepes legyen , kapjon muszakit de ha igenyesen meg akartam volna javitani akkor annyit koltottem volna ra mint amennyit ert.

Erdemes ezert uj autot tartani?

Amugy lenne penzem uj autora, nem az a gond, de inkabb masra koltom

Nekem nagyon sokáig volt az a felállás, hogy volt egy olcsó (de ettől még műszakilag patika állapotban tartott!) autóm, amit napi szinten használtam városban futkározásra, bevásárlásra stb. Ez először egy régi Swift volt, aztán majdnem 8 évig egy klímás Astra F. Ezekre is ráköltöttem mindent amire szükségük volt, de mint tudjuk, így is nagyon gazdaságos és elképesztően stabil, megbízható autók még ridegtartásban is, ha figyelsz rájuk akkor főleg. Nekem kényelmes volt az, hogy egyrészt az egyszerű megbízhatóságuk, másrészt a normális karbantartás miatt sosem kellett attól tartanom hogy lerohadok és egy vagyon lesz valamilyen javítás, másrészt valóban kényelmes volt az is, hogy bármiféle aggodalom nélkül beraktam a legkisebb parkolóhelyre is, meg felálltam vele a magas padkára, mentem vele földúton ha kellett stb, mert nem igazán érdekelt ha valaki nekicsapja az ajtót, odaverem valahova, megpadkázom stb. Esztétikailag elfogadható állapotban voltak, műszakilag tipptopp.

És melléjük volt sok olyan autóm ami drágábban fenntartható, esetleg kevésbé megbízható, de szerelemautó, például Saab 9-5 Aero, Rover 75 2.5 V6, régebbi BMW típusok sorhatos benzinmotorokkal, stb.

Nekem akkor a pénztárcám nem volt elég mély ahhoz, hogy a fent felsorolt hobbiautókat napi használatra befogjam - a fenntartás és a fogyasztásuk miatt -, hobbiautónak, nyaralós-kirándulósnak viszont tökéletesek voltak az olcsó igásló mellett.

Azóta már "kinőttem" ebből, van egy modern, nem filléres autóm és mellé egy veterán hobbiautóm amit szép időben veszek elő a garázsból, de fiatalon kisebb büdzsével tök jó döntés volt az olcsóautó.

Van értelme,első munkahelyemen főnök egy szakadt 1-es Mondeóval nyomta,olyan volt hogy az ajtó csak egy jól irányzott ütéssel nyílt meg a targonca nem vette észre és kilyukasztotta a lökhárítót,ezzel ment a telephelyen belül is.

De közben volt nagy ház birtokkal meg A7-es Audi a garázsban de ésszerűbb egy melós autóval járni hétköznap aminek semmi nem számít már.

Mondjuk ez csak akkor értelmes ha mellette van egy értékesebb autó pl 4-5 millió+,egy 1-2 milliós mellé nem adja ki annyira venni egy olcsóbbat venni

Nekem egy relatíve drágább kocsim van amivel inkább az áruházak parkolójának végében parkolok, hogy ne baxák össze.

Pont emiatt gondolkodom egy 1-2 millós tartalék autóban is amit nem féltek.

De ismerve magam, tuti azt is félteném valamilyen szinten.

Szóval szerintem ez valahol tulaj függő is.