Akik minden reggel beállnak a dugóba, nem gondolkoztak el azon, hogy máskor inkább korábban induljanak?

Akkor jó fél órával korábban ülni bent, hogyha ezzel mondjuk le tudod redukálni a bejutási menetidőt jelentősen, ki tudod iktatni a dugós araszolást és folyamatosan haladsz.

Az egész kérdés arra reflektál, hogy sok olyan dolog van a világban, amit az emberek tanult és alkalmazott tehetetlenség által úgy élnek meg, hogy nincs ráhatásuk, pedig van.

Pl évekig jártam egy olyan helyre dolgozni, ahol úgy kb fél 8-ra illett beérni, 24 órás szolgálatok voltak, a váltás 7-8 között zajlott. De 6:15-től már fenn volt mindenki az előző napiból. Én konkrétan fél-háromnegyed 7-re jártam és inkább kávéztam a többiekkel vagy reggeliztem, de így otthonról fél óra volt az út, folyamatos haladással. Hatórás indulással. Sajnos egyszer fél hétkor indultam. Na azt a szopást, állódugó, arasz arasz, egyes fék, egyes fék, arasz, totyogás. Be-nek beértem így is, nem késtem el, de nekem spec az egyórás arasz és a félórás folyamatos haladás között jelentős minőségi különbség mutatkozott. Inkább beértem korábban, de stresszmentesen, nyugodtan, mint épp időben, idegroncsként.

Egyik agglomerációs település főútjára látok rá éppen. Állnak peckesen a autók, mint egy kimerevített filmkocka, elmegyek szarni, visszatérek, ugyanazok a kcsik állnak, ugyanazokkal az emberekkel. Aztán eszembe jut, milyen hülye is vagyok, hisz itt a példa, így kell JÓL csinálni. :D :D :D

Amúgy személyiségfüggő, de én annyira és olyan szinten utálok a dugóban araszolni, kükönösen, ha naponta kellene, hogy nekem személy szerint inkább egy fél óra kávés ücsörgés, mint hogy kihulljon a hajam a dugóban állástól, mire beérek.