Velem van a baj, ha megfog egy régebbi prémiumautó? Vagy csak kiábrándítóan drága a használtautó piac?

Egy olyan dilemma előtt állok, hogy használtautó vásárlást terveztünk a családdal és ebben kérném a segítségeteket. A keret teteje nagyjából 7-7,5 milliónál van kötelező szervízzel együtt. Heti 1-2 hosszútáv játszik, igy inkább a diesel felé hajlok, de nem vetem meg a benzinest sem. Kezdetben 2016 utáni Skodákat nézegettem Octaviat és Superb-t, de inkább a Superb mellett esett a voksom, azon belul is a 190 LE-s diesel mellett vagy esetleg a 4x4 erősebb TSI. Tágas, szép, praktikus és a teljesítmény miatt meg van a felső kategória érzet. 1 hét alatt sikerült 3-t is megnéznem, melyek igéretesnek tűntek, de a kereskedőkkel nem maradtunk konkrétumban. Ezen felül ilyen árkategóriában nézegettem Volkswagen-t és Mazda-t, de azok annyira nem tetszettek van is a közeli családban mindkettő. Aztán 2 héttel ezelőtt voltunk tejfakasztón, ahol az egyik srác vitt le minket vidékre egy 2009-es diesel E60-al, ami a 2 turbos változat volt. Az út közepén erősen gondolkozóba estem, mivel frissek voltak az autonézős élményeim. A bmw autopályán egy erősebb utazótempóban is elég csöndes volt, nem volt szélzaj, nem zörgött és elég jól húzott. Természetesen út közben kiderült 1-2 dolog. A srác körülbelül 230 ezret rakott bele, olyan 350-360 ezer korül jár az órában, illetve ő itthon az első tulaja és 8 éve van nála. Mondta, hogy lassan eladó sorba kerül a gép, de még konkrét ára nincsen, valahol 4,5-5 millió közé tenné. Nyilván ezen azért rendesen felnevettem, de az árát azzal magyarázta, hogy 1,5 éve volt egy nagyobb kb. 2,5 milliós felújítás (turbók, csapágy, injektor, kardán stb.) Aztán eltelt egy kis idő és azóta is keresgélem a kiszemeltet. Viszont lehet velem van a baj, de sokszor eszembe jut a bmw. Nem azért mert megvenném, nekem az elmondottak ellenére is rizikósnak tűnik, habár tényleg volt az egész autóban valami, de sajnos gyerek es feleség mellett hazárdirozásnak érezném. De egyszerűen úgy érzem itt vannak az új pár éves prémium kategória környékére sorolt autók, amik egy részében már van rendesen km (120-150 ezer) és 6,5-7 milliós áron nem adnak többet egyáltalán, mint egy korábbi olcsóbb prémium. Aztán megveszed az újabbat és lassan arra is el kell kezdeni költeni és kezdődik a körforgás előlről. Ezután sem leszek német márka rajongója félre ne értsétek és fenntartásokkal kezelem a márka minden modelljet és tudom, hogy nincs mindegyik ilyen állapotban, illetva a típus 90%-a bontószökevény, de igy nyilván felmerül a kérdés bennem, hogy érdemes-e venni 6-7 millióért egy újabb autót, ami egyáltalán nem jobb komfortra/menetdinamikára mint egy idősebb vetélytárs? Vagy csak nekem lett kiábrandítóan drága a használtautó piac?