Volt itt olyan, vagy ismertek olyan embert aki félt lerakni a jogosítványt (B kategória) és meg volt győződve arról, hogy utálni fogja a vezetést, ennek ellenére imád vezetni?

Én tudtam, hogy utálni fogom, mert láttam előtte, friss jogsival bátyám mi mindenen keresztül ment apám mellett, mire megtanult közlekedni. Kb. akkorra, amikor már nekem sem volt halálfélelmem mellé beülni. :D

Aztán persze ezt velem is eljátszotta az öreg, egy időben volt, hogy kijelentettem, meg sem újítom. Ettől függetlenül szeretek vezetni. Sőt, azóta már motorozok is, és ha nem lett volna az apám, olyan, amilyen, valószínűleg már nem élnék.

Én nem féltem, csak soha nem volt bennem késztetés. Valahogy elképzelni nem tudtam, hogy én hogyan fogom tudni kezelni az autót. Aztán nagy nehezen belejöttem, meg is szerettem egy időben.

Mostanra sokadik év után már simán csak unom. Nem szeretem, de nem is utálom. Egyik oldalról szeretek magam vezetni, mert bízom magamban. Másrészt van amikor simán azt mondom vezessen ismerős, vagy felülök tömegközlekedésre ha időben nem jelent többletet.