Miért szidták sokan a KGST piac autóit? A legtöbb KGST országokban gyártott autó nagy neves nyugati gyártók modellje volt.

Ha csak azokra a szoci autókra térünk ki amelyek a kérdésben fel vannak sorolva és nagy nyugati gyártóktól licenszeltek, akkor azt lehet mondani, hogy a licenszvásárlás idején és a gyártás beindulásától számított 4-5 évig ezek az autók viszonylag modernnek számítottak és nem annyira szidták még őket a tulajdonosaik. Már aki hozzá tudott jutni, mivel több éves várakozás is lehetett belőle. Persze a különböző szoci gyártók közt is nagy volt a minőségi szórás, és a megvásárolt konstrukciók közt is volt amelyik jobban, volt amelyik rosszabbul sikerült.

A probléma a későbbiekben jelentkezett, amikor ezek az autók már kezdtek konstrukciósan elavulni és ezzel egyidőben a gyártási minőség is esni kezdett a gyártási fegyelem csökkenése miatt.

Ennek okai a szocialista iparra jellemző problémákban keresendők. A legnagyobb gond az volt, hogy a gyárak nem profitorientáltan működtek, és nem voltak versenyhelyzetben, ezért nem voltak rákényszerítve a minőség tartására és a konstrukciók fejlesztésére.

A második probléma pedig a hatalmas pénzhiány volt. A szocialista gyártási morál miatt a gyártás eleve nem volt elég hatékony, erre jött rá az, hogy államilag meghatározott áron történt az értékesítésük, ezért fullra állami finanszírozásból üzemeltek ezek a gyárak, és az adott ország csak annyival dotálta az üzemet amennyire tellet, vagy érdekében állt. Ez a pénzhiány pedig meggátolta az új konstrukciók kifejlesztését, de leginkább a gyártásba kerülését.

A harmadik probléma, hogy ezek az autók mivel licensz alapján készültek ezért eleve hiányzott az adott gyárban az a fejlesztői gárda amely egy komplett új fejlesztésű autót képesn lett volna összehozni, ezért csak a meglévő licensz konstrukció módosítására futotta.

Ha megnézzük a legnagyobb konstrukciós fejlesztések pont azoknál a szoci autó gyártóknál történt ahol nem licenszből hozták létre a saját konstrukciójukat, az más kérdés, hogy ezek a fejlesztések a pénzhiány miatt rendre nem kerlütek gyártásba.

Például a Trabant és a Skoda közösen kifejlesztett négyütemű motorjából sem lett semmi, mert nem volt pénz a gyártás beindítására. A Skodánál már a 120-ast is orrmotor elsőkerékhajtásra tervezték, de nem tudtak megfelelő alkatrészeket gyártani és állítólag a Szovjetúnió sem engedte, hogy egy jobb konstrukcióval álljanak elő, ezért ott is maradtak a régi farmotoros konstrukciónál egészen a 80-as évek végéig. A Favoritot pedig már nyugati segítséggel fejlesztették ki. És ez történt a Ladánál is, hogy a Samara orrmotoros elsőkerekes konstrukciójának kifejlesztéséhez is nyugati segítségre volt szükség. És ezek sem érték el egy rendes nyugati autó konstrukciós színvonalát, az anyaghasználat és az összeszerelési minőség pedig messze alulmaradt már a 80-as évek végére a szoci autóknál.

Tehát volt ok gazdagon, arra, hogy szidják ezeket a licenszelt szoci autókat, mert a 80-as években már hatalmas volt a különbség a szocialista és a nyugati vagy japán autók konstrukciós és minőségi színvonala közt.