Mi volt az a legnehezebb időjárási körülmény, amiben vezettél?

Szo szerint hovihar kozepette este autopalyan 60-al tudtam menni. Maximumon ment a torlolapat es ugy is alig lattam valamit. Mogottem nagy kocsi sor de nyilvan senki se elozott meg en voltam az elso..

Aztan volt olyan is hogy hatalmas kod szinte harapni lehetett de akkor szerencsemre elottem ment egy busz en meg a seggebe tapadva hazajutottam kenyelmesen :D

3. Alkalommal ami mar nagyon durva volt ott sajnos kicsusztam az utrol es az arokba kotottem ki de se nekem se az autonak nem lett semmi baja. Nyar reggel es pont elkezdett esni az eso de csak kicsit hogy jo nyalkas csuszos legyen az ut. 50km/h-val mentem a kanyarba es keresztbe vert az uton szerencse hogy szembol nem jott senki. Baratom ki huzott az arokbol rendor bacsi meg 15 ezerre megbuntetett mondvan hogy kozuti veszelyesztetes vagy valami ilyesmi volt az indoka (igazabol kiszallasi dij) nem hivta oket senki pont arra jartak..

Tavaly két ünnep között, Mátra.

Eleve úgy indult, hogy reggel mikor kitaláltam, hogy menni akarok, akkor ónos eső esett, de 9 óra körül az utak többnyire leolvadtak. Az autóról viszont 40 percen át kapartam a jeget. Gondoltam az utak már rendben vannak, elindulok.

El is indultam, nem volt semmi baj, 4 óra előtt kicsivel indultam volna haza, ekkor még mindig oké volt az idő (csak sötétedett, de ennyi), úgyhogy úgy döntöttem a hosszabb úton megyek és kanyargok egyet a szerpentinen (20km). Hát ahogy ezt kitaláltam és elindultam, mentem talán 2km-t és beütött a baj. Ekkor már javarészt sötét volt, leszállt a tejköd és az ónos eső is újra elkezdett esni. Az orromig sem láttam és a jeges úton jöttem lefelé a szerpentinen közel 20km-t, hát nem siettem, volt vagy 1 óra hossza.

És mindez ráadásul még a régi F Astrámmal volt, februárban cseréltem le és ez volt amolyan "utolsó kirándulás", hát emlékezetes volt az biztos. Se ABS, se légzsák, se semmi.

Hűtős dobozos 3,5t kisteherautót, Iveco-t vezettem az M5-ön Szegedről Gyálig.

Olyan erős szél volt, hogy 2X tényleg majdnem felborított, örültem, ha 50-60 nal a sávban tudtam maradni egyáltalán

Kettő volt. Mindkettő kezdő koromban.

Egy fél másodperc alatt úgy bepárásodott a szélvédőm, hogy semmit nem láttam. 70-es városi, sűrű forgalomban. Hirtelen nem is tudtam, mit kell csinálni. Azt láttam előzőleg, hogy minimális távolságot tartva jönnek mögöttem.

Féltem, hogy ráfutok az előttem menőre.

A másik pályán volt. Szakadt az eső, de nagyon. Teherautó előzésébe kezdtem. Ma már nem tenném.

Nem csak felülről jött a víz, de oldalról is. Pluszban még már sötét is volt.

Ja, nem! Volt egy harmadik.

Havas emelkedőn mentem volna fel. Olyan húsz méter volt csak, de előtte 90 fokos kanyar. A lejtő aljában egy méter körüli szintkülönbség és kerítés.

Felfelé kapaszkodva éreztem, hogy inkább jeges, mint havas.

Csúsztam vissza. Kapart ezerrel a kerék. Ha feladom, nem tudtam volna az úton tartani.

Izgalmas volt.

8 éven át ingáztam Pécs és Budapest között heti kétszer. Emellett munkahelyemen is kell céges autókkal járni a Kékestetőtől az Őrségig. Az nem lehetett kifogás, hogy most köd van, vagy esik a hó, esetleg -20 fok van és nem merek menni. Így nagyjából mindenben volt részem. Köd, hóvihar, jégeső, felhőszakadás, ónos eső, stb...

Nem is azt mondom, hogy legnehezebb, hanem az egyik legemlékezetesebb a 2013 március 13-15-ös hófúvás volt. Szokás szerint Budapestről tartottam Pécsre. Budapesten szállingózó hó, nedves, latyakos aszfalt, semmi extra. Aztán nagyjából Érd után beállt a sor. Szekszárdig haladt a vonat két egymás mellett haladó hókotró után kb 60-as tempóval. Közben rendesen havazott, fújt a szél. Mire Szekszárdig elértünk az M6-oson ilyen tempóval már besötétedett. Ott álltak félre a hókotrók és a forgalom is egyre kisebb lett. Így 70-80-90-es tempóval lehetett már haladni a belső sávban. Igazából nem volt semmi gond, csak az út szélén itt-ott árokba csúszott autók voltak ijesztőek. Később az M60-asra ráfordulva már nagyon kevés autó volt csak, kb szűz hóban autóztam az autópályán. Csak a szalagkorlátokból tudtam, hogy merre megy az út. Na, autópályán ilyenben azóta se volt részem.

De nem volt semmi gond, vagy fennakadás. Csak annyi, hogy kicsit tovább tartott a szokásos 2,5 órás út. De nagyon emlékezetes maradt.