1995-ös Opel Vectra napi használatra még jó lehet?

Ha nincs elrohadva a bölcsője, meg a hátsó nyúlványai, akkor igen.

2017-ben vettem egy dízelt, a bölcsője durván szét volt rohadva.

Ami tartja a motort, első futóművet.

Az ilyen kérdésekre általában jönnek az olyan kommentek, hogy "pénztelenül ne autózzál", meg hogy "romhalmas öreg f0s", stb.

Tény, hogy általában ennyire idős autót azért vesz az ember, mert nincs pénze jobbra. Nekem is így volt, egy 1994-es Ford Escort szedánt hajtok a mai napig, de olyan állapotban van, hogy rendszeresen kapok dícséreteket és hitetlenkedő arcokat, amikor mondom, hogy idén lett 28 éves. Évek óta annyit keresek, hogy már rég vehettem volna újabb autót, akár teljesen újat is. Csak minek. A biciklim háromszor annyit ér (ha nem többször), mint az autóm, de engem ez nem zavar, mert ami nekem kell azt tudja: nem fogyaszt sokat, autópályán 130-140 körül tök jól elvan, van klíma, szereltem bele egy drága, de jó hangrendszert, hozzá egy szintén drága de jó fejegységet, kényelmesek az ülések... és nem utolsósorban ha valami baja van, nagy eséllyel meg tudom csinálni magam is, vagy a megbízható szerelőm, nem kell spéci szerszám, nem kell drága műszer, nem kell drága diagnosztikai szoftver, stb. És még soha, azaz soha nem hagyott ott, jártam vele Európában már mindenfelé, raktam bele mióta velem van kicsit kevesebb mint 100 ezer kilométert, most van benne kb 240 ezer, első tulajtól vettem, így ez fix. Az értéke legalább már nem csökken a piacon. Ahogy egy '95-ös Vectrának sem.

Amit érdemes észben tartani:

1) Idős autónak tényleg mindig lesz baja, hacsak nem szeded csavarjaira és cserélsz ki benne mindent is, de azt már teljes restaurálásnak csúfolják. Az anyag fárad, mindig lesz valami kisebb-nagyobb alkatrész ami már a végét járja és cserélni kell. Ez egy ördögi kör a régi autóknál. Így fontos, hogy legyen egy megbízható és nem túl drága szerelőd, illetve a legjobb ha te magad is konyítasz annyit a szereléshez, autókhoz, hogy egyszerűbb dolgokat meg tudsz csinálni (mondjuk egy fékcserét, szilent cserét, ilyesmiket). Viszont elég kiszámíthatóak is, mivel kevés dolog van bennük ami tönkre tud menni, és ha figyelsz rá, szemmel tartod hogy mi az amit még nem cseréltél és látod hogy már lassan érik, akkor nem fog meglepni, megbízható marad. Másrészt ezek az autók nem rakják magukat szervizmódba egy kiégett izzó miatt (most túlzok kicsit, de nagyon azért nem - ismerősömék egy éves Insigniája gyakorlatilag ezt tette), ha el is megy valami ami nem létfontosságú, mész tovább és majd elintézed.

2) Öreg autót venni mindig lutri. Főleg ennyire öreget. Ki kell fogni, és nem könnyű kifogni. Nekem eddig 8 ilyesmi korú vagy régebbi autóm volt, az Escort már nagyon rég megvan, mellette hobbiautóim voltak sokáig mielőtt beleuntam, régi BMW-k, Mercik, egy Capri. Mindegyiket nagyon ki kellett fogni, és volt amelyikkel én is befürödtem. Ami fontos, hogy az előélet minél jobban követhető legyen, legjobbak természetesen az első tulajos, vagy 3-4 évesen rendszerváltás után második magyar tulajhoz nyugatról bekerült bácsiautók. Kereskedéstől ebben az árkategóriában nagyon-nagyon ritka hogy jót kapsz, gondolj bele, ilyen olcsó, de ők már rátettek egy hasznot amiért megérte bevenniük. Ebben az ársávban nem a kozmetikának kell hinni, nem szabad bedőlni egy felpolírozott fényezésnek vagy egy makulátlanra sikált, műanyagápolózott beltérnek, a műszaki tartalom a lényeg.

3) Figyelj a kasztnira, mert az a legnagyobb szívás lehet. Inkább vegyél olyan autót ami még gyári fényezésű, és kicsit rohadnak mondjuk a hátsó ívek (aztán csináltasd meg minél hamarabb egy jó lakatossal), mint olyat ami már rohadt és javítva volt. Ha mégis olyat néztél ki amit már javítottak, vigyél valakit aki látott már lakatolást, mert annyi olcsó autót "kasztniznak eladásra" és lesz belőlük szempillantás alatt menthetetlen rozsdakupac az ilyen korú olcsóbb autók közül, hogy hihetetlen.

Amúgy most hogy leírtam ezt a hasznos vagy nem hasznos monológot:

Igen, alkalmas napi használatra, ha egy jó állapotú példányt fogsz ki, és hajlandó vagy rendszeresen költeni a fenntartására. Még mindig sokkal-sokkal kevesebbet, mint amennyit buknál értékcsökkenésen egy újabb autón. :)