Adjam fel a vezetést? Nem való nekem jogosítvány?

40. óránál járok. Tudom nem a legszebb, de kicsit mintha az oktatóm is húzná az időt (városon kívűl szinte alig voltam, pedig elvileg az autópálya vizsgaútvonal. Az autó ellenőrzését sem mutatta még).

Nemrég kezdtünk el tanulni parkolni, vagyis igazából minden órán egyszer. Ünnepek miatt sok idő kiesett most voltam először, és nem igazán ment a parkolás, ezt inkább úgy mondanám hogy korrigálnom kellett mindet, bár csak egyszer. Sokszor nem tudtam elsőre felmérni a járdaszegély távolságát, vagy hogy milyen ívben fog beférni az autó. Aztán megoldottam, véletlenül se szólt bele pedig kértem segítséget azt mondta meg kell tudnom oldani. És utána rámzúdította hogy nekem milyen aluliskolázott agyam van hogy nem tudtam elsőre egyenesen beállni pedig egyszerű lett volna.

Gyengeségeim közé tartozik még, hogy néha hajlamos vagyok követni a sávot, még ha le is visz valamerre, mindig elfelejtem ha az oktató nem szól akkor az egyenes sávot kell keresnem. Ilyenkor az oktatóm fel tudna kb robbanni, és kiabál velem, hogy sosem megyek át a vizsgán.

Amin még felhúzta magát nagyon, hogy vannak közlekedési helyzetek, mikor el kell engedni a másikat, ki kell kerülni, stb. Én ilyenkor mindig a biztonságosabb utat választom és inkább megvárom míg mindenki elmegy, lehúzódok, de erre is csak üvöltött velem, hogy nem akar velem soha találkozni a közlekedésben ha ennyire tutyimutyi vagyok. Általában ilyenkor bele is tapos a gázba helyettem meg elrántja a kormányt, én meg az ijedtségtől utána se nagyon tudok koncentrálni.

Illetve háromszöges elsőbbségadásnál én inkább mindig megállok mert éltem már át balesetet, és bennem van ez a biztonságtudat, erre is káromkodott hogy miért nem nézem meg nagyon messziről hogy üres az út, és menjek mert a mögöttem lévő is menne már. Tehát elmondása szerint néha életveszélyesen gondolkodom. Vagy valami ilyesmi...

Annyira el vagyok keseredve hogy most is a sírás szélén állok, aludni sem bírok. Egyébként eddig imádtam vezetni, jól tudok váltani,"legyőztem" az oktatóm szőke nős sztereotípiáját hogy első 50 óra csak a kuplungkezelésről fog szólni. Én úgy érzem teljesen figyelmes vagyok már, észreveszek minden táblát, lámpáknál dinamikusan indulok el, nem fullasztom le a kocsit... Nem pörgetem túl a motort, a tükrökön van folyton a szemem, holtteret ellenőrzök... tehát ha az oktató nem kiabálna velem én a kis tudásommal azt hinném tudok vezetni.

Nem kis pénzem van már benne, és most őrlődök hogy az oktatóm reagálta-e túl, mert amúgysem a türelméről híres de a környéken ő a LEGJOBB oktato (elvileg), vagy tényleg ennyire nem nekem való. Ha már autós képet látok facebookon összerándul a gyomrom, most is aludni akartam volna és cseng a fülemben ahogy csúnyán ordibál velem az oktató. Teljesen elment a kedvem... Elfogadom azt is ha ezek a hibák tényleg olyanok hogy hanyagoljam a vezetést, csak jobban értékelnék egy higgadt őszinte véleményt, mint egy ordítozó fröcsögést. Kedden megyek legközelebb de lehet inkább feladom...

Bocsi ha hosszú lett és előre köszönöm a válaszokat.