Kinek hogy ment az első vezetés?

Szia,

Hát valahogy nekem is hasonlóan, de az 5 éve volt.

Nagyszüleimnek kikötés volt hogy legyen jogosítványom, és mindent bevetettek annó.. Pl Lábost forgattam hogy megtanuljam hogy kell átfogni szabályosan a kormányt.

Első óra után kimentünk egy üres placcra és gyakoroltunk órákig, utána már simán ment. A gáz kuplung finom adagolása volt a legnehezebb nekem.

#4 Hát azért ez így nem teljesen igaz. Nyilván nem kell Schumachernek lenni, főleg nem 10 óra után. Azonban szerintem a "magadnak akarj megfelelni" nem a legjobb hozzáállás egy önmagában veszélyes tevékenység során, amit millió más emberrel együtt végzel "harmóniában". Szóval nem éppen a vezetés a legjobb hely az önelfogadó hozzáállásra. Amíg az ember nem éri el minimum az átlagos szintet, addig igenis az elmaradásai, hibái és a javulás akarata vezérelje, ne pedig az ilyen feel-good önsegítő könyvekbe való hozzáállások.

Emiatt stresszelni még nyilván nem kell, nem arra akartam kilyukadni, hogy a tanuló vezető befeszülve, szorongva próbáljon javulni, mert úgy nem lehet. De úgy sem, ha túl elfogadó vagy magaddal és a hibáiddal szemben.

Amúgy amit a #4-es írt az ugrott be, hogy bármibe is fogsz az életbe, meg kell szerezni a rutint, tehát ha csak kötögetni akarsz se várd, hogy pár óra után pulóvert kötsz, lehet hülye példa, de szerintem a lényeg átjön!

A vezetés egy tanulandó dolog, nem fog az öldebe hullani, tenni kell érte, gyakorolni, menni... menni... menni...

Ez a szépség a szakmákban és a képességekben, hogy rengeteg meló, tanulás, sokszor többszöri kudarc van mögötte, ha olyan lenne mint a mátrixban, hogy letöltik ránk, semminek nem lenne értéke.

Először rángatott és lefulladtam, másodjára már sikerült elindulni de majdnem nekimentem pár köbméter sódernek. Aztán szép lassan belejöttem a kuplung kezelésébe…

13 éves voltam.