Normális, hogy félek a vezetéstől?

Csak akkora lábfejhossz kell, hogy a fogáspont környékén lent tud tartani a sarkad. Ennél jobban felengedett kuplungnál nem baj, ha a levegőben van.

Tudnillik úgy kell csinálni, hogy

- levegőben levő sarokkal tövig nyomod a kuplungot

- lerakod a sarkad, miközben a pedál közepe kb. a lábujjak tövénél van

- szabályozottan engeded fel a kuplungot a fogáspontig és amíg az autó el nem indul. Közben a sarkad nem mozdul a padlón, csak a talpad eleje csúszik a pedálon

- amikor megindult az autó, teljesen felemelt sarokkal felengeded a pedált

Próbáld ki egyszer így, akár álló motorral vagy üresbe rakott váltóval. Ha így sem elég nagy a lábad, akkor bocs.

Azzal nem kell foglalkozni, hogy mit gondolnak mások. Az ilyenek az emberek legrövidebb távú memóriájába kerülnek, tehát látják, hogy lefulladtál, de max 3 perc múlva már el is felejtik. Mint amikor elmész valaki mellett az utcán, pont olyan. Senkit nem érdekel, senki nem emlékszik, az emberek magukkal vannak elfoglalva.

Én ugyan 6 éve vezetek már, de ha átülök egy manuális autóba és épp idegen városban járok ahol kapkodom a fejem, velem is előfordul nagy ritkán, hogy lefulladok, nincs ebből semmi.

Adj egy kicsit nagyobb gázt.

#24

"Valaki nem tudna megnyugtatni?"

olvasd el a 4-es hozzászólásom. :-)

#26

Mindegy, hogy hibáztál-e vagy sem. Ha nem egy ütközést akar éppen megakadályozni, akkor senkinek sincs joga ledudálni. A duda nem büntetésre való. Úgyhogy nyugodtan nevezd magadban parasztnak.

Viszont az, hogy utólag elgondolkodsz, hogy hibáztál-e, nagyon hasznos. Én is szoktam. Az ember a hibáiból tanul. Ha egy majdnem baleset alapján megváltoztatunk valamit a vezetési szokásainkon és ezzel elkerüljük a nagyobb bajt, az tiszta nyereség.

#24

Jé, egy sorstárs :)

Bár nekem nem maradtak ki évek, alig vezettek valamit az évek alatt, szinte csak itt a kisvárosban, olyan útvonalon, amin már csukott szemmel is végigmennék.

Mostanában kezdtem el vezetgetni, mert a hónap végén el kéne indulnom egy 6,5 órás külföldi útra.

Én is így vagyok vele, nincs önbizalmam (de az élet többi területén se) de legalább nyugodt, türelmes vezető vagyok. Mielőtt ismeretlen útra tévedek, mindig bemagolom Google Maps-szel, utcaképpel az útvonalat, nehogy benézzek egy egyenrangú kereszteződést, amit nem jeleztek táblával.

Az a megoldás, ha minél többet megyünk. Hajrá! :)

Dettó ugyanezt csinálom 28!:) Annyira jó dolog ez az útvonaltervezés utcaképpel, hogy hihetetlen.

27 pont ez az, hogy azt gondolná az ember mikor ledudálják, hogy atya ég milyen égbekiáltó marhaságot csináltam? Holott tényleg mindig körültekintő vagyok de ez az első gondolatom. Igaz "csak" kétszer fordult elő de mind a kettő kb.1 héten belül volt. 4 hónapja vagyok újra a volán mögött és épphogy már kezdett kis önbizalmam lenni, erre rá kellett jönnöm, hogy ilyen bunkóságból is képesek emberek ilyen lelki dilemmát okozni és ezzel sajnos nem sokat tudok kezdeni.

Amit fejlesztenem kell, az a kifordulás és annak felmérése milyen távoli autónál fordulhatok ki biztonságosan. Mert mindkét hülye dudálós eset ehhez kapcsolódott, hogy ilyen esetben szépen megvárom azt akinek elsőbbsége van, hát 5mp nem olyan sok, másnak mégis. Szóval ezt próbálnám fejleszteni amihez jöhet tanács és köszönöm szépen az eddigi válaszokat is!