Autópályán mikor kezd el az ember szeretni menni 130-al jogsi megszerzése után?
Mikor múlik el az, az érzés hogy
"dejó lenne ha már letérnénk és nem kéne minden ezred másodpercre figyelnem, mert ha nem teszem, akkor csúnya vége lehet"
?
"Autópályán ha valaki szabálytalanul megy annak súlyosabb következményei vannak mintha autóúton vagy a városban"
jól van gyerekek, újabb troll, felesleges innentől válaszolni
ez nem választ akar, hanem nyomni a saját szövegét write-only módban
#1: Ilyen tanácsot ne adj neki, hogy 110-zel menjen...
Abból van a legtöbb "baj". Vagy álljon be a kamionok közé 85-90nel, vagy menjen 130 környékén, mint a forgalom nagyrésze.
Úgy látom itt eléggé egységesen egyetértenek a válaszolók egymással, akkor valszeg csak én nekem van irracionális félelmem ez miatt
Csak, hogy egy hasonlatot mondjak, amióta megtanultam hátraszaltózni 8-10 éve azóta nem okoz félelmet bennem, de tudom, hogy minden egyes alkalommal valamennyira koncentrálnom kell rá, még ha kicsit is
Mondhatnám, azt is, hogy milyen vagány vagyok és hogy ez annyi összpontosítást igényel mint kettőt pislogni, de nem mondom, mert nem az a valóság, mivel nem áll szándékomban online másnak ki adnom magam mint aki vagyok
De az is lehet, hogy tényleg teljesen félelem mentesen megy itt mindenki
"De az is lehet, hogy tényleg teljesen félelem mentesen megy itt mindenki"
Én őszintén teljesen félelem mentesen megyek, pedig csak 3 éve van jogsim. A szaltó példád érdekes. Én csak 1 éve boxolok, de mégse kell odafigyelnem az egyeneseimre, megy magától. A lábmunkámra kell még ügyeljek, de ha kemény bunyó van és nincs rá idő, mert pereg a fókusz, akkor magától is megy jól. Nem tudom milyen rendszerességgel gyakorlod a szaltót, de ha minden nap nyomnál csak 1-et is, 8-10 év után olyannak kéne lennie, mint egy lépésnek. Nem kéne figyelmet igényeljen.
No, mindegy, te érzed. Én őszintén mondom, hogy abszolút félelem mentesen vezetek, főleg autópályán.
A hátra szaltó azért rossz példa, mert az egy "extra" dolog. Az autópályázás viszont egyszerű, mindennapos. Az autópályázás olyan, mint futópályán futni.
Olyan mintha azt mondanád, nem mersz futni, mert minden másodpercben oda kell figyelni, mert ha elesel annak csúnya vége lesz. Miközben a futópálya egy védett dolog és sokkal több inger ér egy sima utcai séta során.
Valaki mondja már el nekem, mitől kell annyira rettegni autópályán? Egyenesen mész, tartod a kormányt. Váltani se kell. Ha beérsz valakit, belenézel a visszapillantóba, aztán sávot váltasz ha nem jön senki. Ennyi. Ez az autópályán való vezetés.
Annyira 0 odafigyelést igényel, hogy az már fáj. Ha tempomatos autód van, akkor még a gázt se kell nyomnod.
Egy irányba halad a forgalom. Mit tudsz elrontani? És vannak így is autópályás balesetek, amiket nem is értek... LEgtöbb az mondjuk ráfutásos, a követési távolság miatt.
De semmi extra odafigyelést nem igényel. 220-nál pályázni, na ott már én is kitkézzel fogom a kormányt.
Hozzáteszem, nem mindegy, hogy egy 55 lóerős kocsival szenvedsz pályán, vagy egy 300 lovassal. Vannak autók, amiben teljesen elveszik a sebesség. Valami szartaliga 400 ezer forintos autóval meg 90-nel menni is olyan, mint más autóval 190-nel, annyira szétszakad.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!