A bontó lenne a helyes döntés?
Van egy autóm, tavaly év elején vásároltam kereskedőtól, friss jogsival tapasztalatlan voltam és jól átvágtak vele.
Hibái:
Mindkét küszöb iszonyatosan el van rohadva, emelési pontok már egyáltalán nincsenek, csak speciálisan lehet emelni de úgy is necces (amikor vettem, le volt festve, sajnos nem néztük át)
Elvileg az alja is rohad, bár voltam már alatta és én nem vettem észre.
Súrlódó hang jön menet közben, ami kanyarodásnál erősödik
(Csapágyakat idén tavasszal cseréltettem szóval valami más lehet a gond..)
Fékezésnél, lassításnál gumicsere óta nyikorog
Fékezésnél erősen balra húz
Motorja is rossz és tekerve van már van vagy 500.000 km benne
Úgy értem hogy rossz hogy: alapjáraton remeg de nem fullad le és oldalt a szíjnál folyik az olaj és még sok sok probléma
Benzinszintet már hamisan össze vissza mutatja
Van hogy nehezen veszi be a sebességet
Stb
Még vannak apró hibák de azokat hagyjuk.
A gond az hogy nagyon a szívemhez nőtt az autó, most fogok egy másik, normális autót venni már nagyon tudom mikre kell odafigyelni és szerelőt is viszek, viszont akkor mi legyen ezzel? Pénzem lenne javításra de nagyon sokat rá kéne költenem és fele annyiból kijönne egy normális pót-autó az új kocsim mellé..
Szerintetek jó döntés lenne bontóba adni vagy nagyon nagy szemét lennék ha megtenném ezt ezzel az autóval? Hiszen annyi emlékem van benne és ez volt az első autóm meg a kinézete is olyan kis aranyos, szerencsétlen.
válasza:Műszakin úgysem megy át, ha ezek a hibák maradnak.
Nyilván bontó az ésszerű. Dísztárgynak túl nagy.
Kiszedetném belőle, ami használható, az mehet majd az evil twin-nek :)
válasza:Figyelj, ez nagyon hajaz az én sztorimra. Nekem egy '97-es "szaloncukor" Mondeo volt az első, másfél év alatt ráköltöttem kb egymilliót (vezérműtengely is tört, innen is csókoltatom, aki üregesre tervezte anno, de még akkor sem mondtam le róla...), és miután ezt mind ráköltöttem, egyszer nagymamámat vittem volna orvoshoz, amikor eltört a váltóház Budapesten a dugó közepén.
Én nagyon szerettem minden baja ellenére azt az autót. Amikor ment, akkor egész tempós volt (136hp), volt benne digitális klíma, baromi kényelmes volt hosszú távra pályán is (csak mindig féltem hogy vajon oda is fogok-e érni), ülésfűtés, minden ami kell. De ezt már nem tudtam elengedni. Akkora bukóval adtam el egy csórónak, hogy nehéz most is belegondolni 4 év távlatából, nehéz volt elengedni, még majdnem meg is sirattam, annyi emlékem volt vele, első autós nyaralások a haverokkal, stb... de mennie kellett, és pár nappal az eladás után már nagyon örültem neki, hogy nincs.
Szóval igen. A tiednek is annyi baja van, hogy jobb eladni. Ebből már jó autó nem lesz.
Én biztos hogy nagyon nagyon meg fogom siratni csak persze nem mások előtt mert az ciki. Sajnálom ami történt veled meg a kocsiddal.
Kezdek rájönni én is hogy ez a jó döntés.
Csak innentől ami jönni fog az már "csak egy autó' lesz én nem az én pici yarisom.
válasza:Én az azután következő autómat sokkal jobban szerettem, és szeretem mostanáig. Igaz, ez egy álomautó volt nekem kiskoromtól kezdve.
BMW E36 328i kabrió. Egy kevés ideig volt csak mindennapi autó (az első nyáron amikor nálam volt), azóta főleg cégessel járkálok, de még ez sem kér annyi törődést, mint az a Ford, és soha nem is hagyott ott sehol, pedig még több is benne a kilométer. Ez egy élményautó. Mondjuk te azért ne vegyél ilyet, ez is egy pénztemető, de csak azt mondom, hogy el lehet könnyen felejteni az elsőt, ha egy hozzád közelebb állót veszel utána. :)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!