Hogyan vezettek "idegen" autót?

Nekem a munkahelyemen elég sokféle céges autó van. És szinte mindig másik kerül hozzám, nem tudok egy adott típust kisajátítani. Talán emiatt is elég jó alkalmezkodóképességem alakult ki évek alatt vezetés terén.

Azt nem mondom, hogy mikor először kaptam meg a Citroen Jumpert, nem volt furcsa. De az első 600 km-es út után elég jól hozzászoktam.

Mindenkinek szoknia kell. Aki mást mond, csak ámít.

Én óvatosabban kezelem az idegen autókat, de ez nagyban függ az állapotától is. Ültem már át öreg Corsa-ba, amivel csak 2 km-t kellett mennem, de megszenvedtem rendesen, kuplung érzéktelen, sebváltó koválygott össze-vissza. Máskor új S-cross-ba ültem, azt hamar magabiztosan kezeltem (persze nem úgy, mint saját autómat).

Akármilyen "idegen" autó, a jobb oldali pedált ha lenyomásakor gyorsul, a középsőbe beleállsz akkor pedig megáll.

Mi a kérdés? :D

Nem okoz különösebb problémát mást vezetni.

Eleve sok mindent vezetek.

De értelemszerűen odafigyelek és nem keresem a határokat, valamivel defenzívebb vagyok.

Én az alapvető kezelőszerveket szoktam áttekinteni indulás előtt, mi hol van, vil. kapcsolók, hol a fénykürt, duda, aztán a kuplung fogáspontja, kormány direktsége, fékpedál érzékenysége, a lóerők viselkedése kiderül az első pár óvatos perc alatt.

A kocsi dinamikai viselkedését, úttartását, túl- vagy alulkormányzottságát, vemhesdisznós-tehetetlenségét már a vezetés alatt folyamatosan lehet megérezni, megszokni. Igazából ez sem nagyon több párszor tíz percnél.

A kocsi méreteit parkoláshoz, tolatáshoz megszokni tényleg több idő, főleg, hogy a tükrök felületének ívelése, ezzel a látott kép és a valóság távolsági eltérése kocsinként más és más.

Azért az alap, hogy frissen idegen járművel nem lazáskodunk, nem próbálgatjuk a biztonsági határait.

Meg lehet nézni, hogy azok is, akiknek ez a dolga (ilyen-olyan autótesztelő bloggerek stb.), bizony a meglehetős rutinjuk ellenére is csúnyán meg tudnak lepődni az ismeretlen járgány váratlan reakcióitól.