Téged hogy vágtak már át randin?

Szerintem se szabad túltolni az első randit, hiszen ott még csak megismeritek egymást, simán lehet folytatás se lesz.

Na pontosan ezért fura nekem itt néhány kérdés és válasz a felnőtt párkapcsolatokban is, ahol gyakorlatilag a hörgés és köpködés állandósult már erre a kifejezésre is, hogy idézem "sétálós randi" :D

Az a gyűlölködés és frusztráció amit egyes nők ott is lenyomnak, hogy ők bezzeg csak ilyen sétálós randira méltók a másik szemében, azért az is magáért beszél.

#23

Xdd ez a kedvencem.

Tudod mi volt még szokás akkor? Hogy a férfi a pénzkereső családfenntartó. Nagy úriemberség meghívni valakit akinek kvázi nincs is pénze(és ezzel a társadalom is számol és te több főre valót keresel. Hahó már egyenlőség van)

Hát akkor kedves 26-os, te a ritka kivételhez tartozol. De úgy feltételezem hogy ez a fajta normálisabb hozzáállás nálad másban is megnyilvánulhat, pl nem abban méred a férfit, hogy miből mennyi van neki, és hogy mit lehet nyerni a kapcsolaton keresztül. Mert én úgy láttam, hogy nagyon sok nőtársad meg igen, sőt nyíltan is egyre anyagiasabb. De közben meg a szavak szintjén letagadják, és sokszor ezért az észrevételért is a férfiakat okolnák. És igazából én nem vitáztam a kérdés alatt, de a sok ezen vitatkozó embert is megértem, hogy a frusztrációjuk egy része pontosan ebből eredhet.

Kár hogy mindkét nemnél egyre gyakoribb az általánosítás, meg az ellenségkép gyártása.

Régóta az a szokás, hogy az első randi/találkozás alkalmával a férfi meghívja a nőt egy kávéra vagy süteményre (tehát nem felső kategóriás étterembe 20 fogásos vacsorára!), egyszerüen udvariassából, kedvességből, illemtudásból.

Akinek ez a "férfinek kell mindent fizetni" kategória, azzal nem érdemes kapcsolatot kezdeni, aki ennyire zsugori, arra nem lehet számítani később sem, sem anyagilag, sem emberileg, akinek az a kávé vagy sütemény "kiadás", annak vagy nincs annyi pénze sem, amiből meg tud saját maga élni, vagy önző.