Elkerülő személyiségzavarral lehetetlen az ismerkedés?
Pszihológus korábban mondta mi ez, de csak most néztem utána pontosan
Ez gyakorlatilag ellehetetleníti a társas kapcsolatok kialakítását férfiként nemigaz?
Férfiként amúgy is elég nehéz, de emiatt maga a kezdeményezés sem fog soha menni, ezért lesz teljesen zsákutca minden ismerkedési próbálkozás
Hiszen ugye nekem kéne kezdeményezni, azt meg ugye nem fogok. Bár alig van olyan helyzet az életben amikor érdemes próbálkozni, de az a kis esély sincs így meg
"Mitől stresszelsz neten"
Neten eleve nem ismerkedek jó ideje. Teljesen lehetetlen, sokkal esélytelenebb mint bármi más
Próbaltam párszor
Szerintem ne itt akard megoldani a problémát, hanem menj vissza a pszichológushoz és dolgozzatok rajta. Attól, hogy esetleg van egy diagnosztizált problémád, még nem úgy működnek a dolgok, hogy innentől minden teljesen kizárt emiatt. Ez csak egy nehézség a sok közül. Minél többet és jobb módszerrel dolgozol rajta, hogy le tudd küzdeni a problémáidat, annál kevésbé fog akadályozni. Nem állítom, hogy tünet és probléma mentes leszel. Pláne azt nem, hogy gyorsan és egyszerűen megy majd. De ha dolgozol a problémán, kialakítasz módszereket, technikákat, gyakorlatokat, akikkel tréningeznek tudós magad, hogy jobban menjen a társas helyzetek kezelése, akkor lényegesen többre viheted vele, mint ha nem is foglalkoznál vele egyáltalán.
Sok estben a diagnózis (főleg annaknközlése) károsabb, mint maga az alap probléma. Ugyanis, ha tudatában vagy, hogy van egy problémád, akkor hajlamosabb vág beleélni magad, megfelelni neki. Akár öntudattalanul is megteremted az olyan helyzeteket, amik előidézik a fejedben felerősített problémákat, amik egyébként lehet hogy nem is léteznének enélkül.
Ne a problémára, diagnózisra koncentrálj! Azzal törődj, hogyan tudod legyőzni, megoldást találni. Próbálj az utcán megszólítani embereket, hogy mennyi az idő, vagy merre találsz valamit a környéken. Minél több pozitív tapasztalatod lesz vele, hogy az ilyen probalkozasok egyáltalán nem olyan vészesek, mint amennyire tartasz tőlük, annál jobban fog menni, egyre több fele helyzetben. A pszichológus rengeteget tud benne segíteni, hogy ilyen és hasonló gyakorlatokkal javítani tudj a helyzeteden.
"Szerintem ne itt akard megoldani a problémát, hanem menj vissza a pszichológushoz és dolgozzatok rajta."
Nem hinném hogy létezik valódi kezelés, elég jó (drága belvárosi, még a tvben is szerepelt mint szexuálpszihológus) pszihológus kezelt amikor önként mentem, de igazából fel sem ajánlotta hogy kikezelné. Nyilván nincs eszköze rá egy pszihológusnak hogy változtasson valaki alapvetö természetén.
Amúgy nincs ilyen szociális fóbiám, ha elég gyengén is kommunikálok akkor is képes vagyok rá és idegenekkel is tudok.
De nem jellemző, kellemetlennek érzem a kapcsolatfelvételt még azután is hogy az elöző jól sikerül. Az igazi probléma pedig csak ott kezdődik mikor csajozni kéne. Még akkor sem megy ha csaj szólít le, akkor is igyekszem rövidre zárni. Ott vérzik el bennem hogy nem vagyok hajlandó kimutatni azt hogy érdekel valaki, pláne. hogy vonzódok hozzá.
Párkapcsolatban erre képes voltam, ismerkedésnél képtelen, mert ott ezt önmagam megalázásának fogom fel. Csakis akkor tudtam ilyet mutatni amikor egyértelműen viccről volt szó, de ekkor is inkább azt fejeztem ki ezzel hogy én nem alacsonyodok le azzal hogy vonzódni kezdek akárkihez
Mondjuk ilyenkor mindig jól vették a poént, nem volt éle
"Sok estben a diagnózis (főleg annaknközlése) károsabb, mint maga az alap probléma."
Ettől tartott a pszihológusom is, nem akaródzott diagnózist közölni.
Végül kénytelen volt, hiszen eleve kizárólag azért mentem hozzá hogy diagnózist kapjak. Nem volt rám hatással, nem is néztem utána mi ez a zavar, ő meg nem magyarázta el rendesen. Mostanság néztem csak utána
Természetesen a diagnózissal vagy anélkül is ugyanaz a probléma áll fenn, nem javítja vagy rontja a helyzetemet. Ugyanis azok a természetes szituációk amik szükségesek a kapcsolatépítéshez (akár barátságokhoz is) túl sok stresszel járnak, a stressz pedig akkor is ellehetetleníti a dolgokat ha bevállalom azt. Idegesen ugyanis az ember ügyetlen, én legalábbis az vagyok.
Az a rengeteg stressz olyan reakciókat vált ki amik tiszta nevetségessé tesznek, és a stresszkezelés meg hosszútávon okoz problémákat. Bár az a gond hogy maga a tehetetlenség is stresszt okoz, ezért az sem megoldás hogy nem csinálok semmit.
Csak a stresszkezelés marad, próbálom kézben tartani a dolgokat
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!