Más is érzi azt, hogy az oktatási rendszer miatt fog egyedül maradni? 34/F
Egyre inkább azt érzem, hogy az oktatási rendszer tehet arról, hogy egyedül maradtam.
Általánosban mindig az volt, hogy tanulni kellett, olyat is, ami teljesen felesleges, eközben nem volt időm ismerkedni, barátkozni és állandóan ideges voltam.
Mindig az volt, hogy ha nem tanult meg valaki valamit és kapott egy 2-est, akkor nem azt mondták rá, hogy nem érdekli annyira, nem ez az érdeklődési köre. Hanem azt, hogy hülye hozzá, buta hozzá, tehetségtelen, nem megy neki, rossz képességű, stb. Tehát mint embert értékelték le akkor, ha nem tanult meg valamit.
Emiatt a felfogás miatt végigtanultam az általánost, végigtanultam a gimit, az egyetemet.
Az egyetemen is mindenféle extra tanulnivalót, TDK-t, OTDK-t, marhaságokat magamra vállaltam, mert a tanárom is úgy működött, hogy ha nem csinálom meg, akkor egy semmirekellő kis senki vagyok.
Szóval elteltek az egyetemi évek is. Ezután kikerülsz a munka világába, ahol rájössz, hogy hoppá, ha még a szakodon akadt is 2-3 lány a 60 főből, a munkahelyeken egy darabbal sem fogsz találkozni.
Most már 34 vagyok, barátaim nincsenek, senki sem hív el sehova, én meg nem fogok már beállni egy buliba sem teljesen egyedül. Persze az állandó tanulás miatt tudtam venni egy lakást Budapesten, erre jött a covid és azóta távmunkában zajlik minden.
Úgyhogy se kollégák, se barátok. Bámulhatom Bpn a falat a lakásban meg beszélhetek magamban. Vagy élhetek a szüleimmel, mert akkor legalább kevésbé érzem magam bolondnak. Nem nagyon látok már ebből a helyzetből kiutat. Megértem, hogy ez így mamahotel a nőknek, de egy lyuk a lakás kb Budapesten, mert arra volt pénzem, és végig szenvedés volt, amíg ott voltam.
Kérdezem én, miért nem volt az oktatási rendszerben legalább egy olyan tantárgy, ami a barátkozást, kommunikációt is segítette? Vagy legalább miért nem hagyott időt az oktatási rendszer arra, hogy ne a történelmet meg az évszámokat, meg verseket magoljon az ember, hanem kicsit emberek közé is kelljen menni? Azért ha tudtam volna, hogy így járok, biztosan másképp csináltam volna. Lettek volna lehetőségeim a nők terén az egyetemen 10 évvel ezelőtt, amikről szintén az állandó kőkemény ZH-k miatt mondtam le. A nők elvégezték ezeket 2-essel meg 3-assal, de legalább most már családjuk van. Én meg pánikszerűen tanultam, és egyedül maradtam.
A magam részéről úgy érzem, ezt a helyzetet innentől már csak elfogadni lehet, esetleg a mostani fiatalok számára lehetne javítani rajta.
Az iskolában, egyetemen tanulni kell. Elképesztő...
Ha ez így van, miért nem magányos mindenki? Miért van az, hogy éltanulók párkapcsolatban élnek?
1-es:
Szerintem azok az éltanulók nem a szorgalmuk miatt jók, hanem egyszer elolvassák a törit és meg is tanulták. Úgy elég sok szabadideje fennmarad az embernek.
#2: sok esetben az is szorgalmat igényel, hogy egyszer elolvassa az ember... Én a közoktatásban egyszer nem olvastam el semmit az esetek többségében, mégis simán teljesítettem. Aki egyszer figyelmesen elolvassa, annak végképp nincs gondja a teljesítménnyel.
Most ki ne derüljön hirtelen, hogy a jó tanulók voltak a menők, a rosszak meg a lúzerek.
34 évesen mutogatsz valamire, amit már rég lehetőséged lett volna helyrehozni.
3-as:
Igen, lett volna rá lehetőségem. Csak a szociális képességeim tényleg a béka hátsója alatt vannak...
És ha még most hirtelen belépcsapna a villám és nekem lenne a legjobb beszélőkém a világon, szerintem akkor is nehéz lenne már bármit tenni a dologért, egyszerűen a koromból kifolyólag is.
Most a példánál maradva, én stréber voltam, de megszenvedtem vele. Töriből meg az évszámokból azért csak úgy tudtam teljesíteni, hogy teleírtam egy üres füzetet az adatokkal, 15-20x kellett leírnom egy-egy évszámot vagy nevet, hogy megmaradjon, annyira nem érdekelt az egész... És hétköznap már egyáltalán nem maradt arra időm, hogy még pár órát eltöltsek barátkozással, imerősökkel, elmenjek valami buliba, akármi. Nem is nagyon hívtak eleve.
Amúgy meg, mutogassak magamra és kössem fel magam, mert már nincs megoldás?
Vagy mutogassak a gonosz nőkre, akik nem vettek a szárnyaik alá?
Szerintem még örülhetsz, hogy egy semleges dologra mutogatok.
Mindenki más is ebben az oktatási rendszerben nőtt fel és a többségnek mégis van párja. Ez persze nem azt jelenti, hogy jó az oktatási rendszer, de azért elég erős erre fognod, hogy egyedül vagy.
Egyetemen tényleg nagyon sokat tanultam, mégis volt párkapcsolatom és a férjemet is ott ismertem meg. Voltak időszakok, mikor nem sokat tudtunk találkozni vagy csak annyira, hogy egymás mellett tanultunk, de nem volt probléma, hiszen mindketten ugyanabban az életszakaszban voltunk és teljesen érthető volt, hogy ez most ilyen. Aki akarja és igyekszik, össze tudja hangolni. Meg kell tanulni jól beosztani az időt és akkor egy kis szociális élet is bele fog férni, mindegy mennyi dolgod van. Más munka meg család mellett tanul, ha ők össze tudják hozni, akkor nehogy már te panaszkodj, hogy soha senkivel nem volt időd beszélgetni és barátkozni, ismerkedni. Ezt te rontottad el, ne kend másra.
Értem, köszönöm a felvilágosítást.
Ha én rontottam el, akkor beledőlhetek a saját kardomba így 30 felett.
Akkor csak annyi a kérdésem, hogy ez még megoldható, vagy elb*sztam?
Társkeresőkön évi 1 nő ír vissza, akivel max egy 5 órás randiig jutok, majd elutasít.
#4: össze-vissza írsz. Egyszer arról írsz, milyen nehéz volt magolnod; ja, mindenkinek nehéz, a legtöbb helyen nincs is rá szükség. Ha meg mindig magoltál, akkor Te csináltad rosszul.
Aztán azzal jössz, milyen egyszerű annak, aki egyszer elolvassa, és megérti. Ennek meg semmi köze a magoláshoz. Ez lenne az igazi tanulás.
Valahogy nem először fut ki az egész arra, hogy a nők gonoszak, a nőknek milyen könnyű...
34 évesen ne temesd magad. Nyilván ha semmi tapasztalatod és a szociális képességeid sem jók, akkor innen ez nem lesz könnyű, de esély az még van. Az jó jel, hogy legalább randiig már eljutottál, ez is azt mutatja, hogy nem teljesen reménytelen. Dolgozz a hiányosságaidon és még összejöhet. Érdemes a társkeresős profilodba is több energiát tenni, akkor nem évi 1 nő fog visszaírni, ha pedig megtanulsz jobban kommunikálni, akkor nem fog mindenki 1 randi után lekoptatni.
De nem is csak nőkkel kéne beszélgetned, jót tenne, ha megpróbálnál barátkozni is, azt se késő bepótolni. Nyilván nem lesz olyan, mintha nem maradtak volna ki a korábbi évek, de nem érdemes feladni, ahhoz még fiatal vagy.
Én nem jártam egyetemre, mégis egyedül vagyok. Kiállhatatlan személyiségem van, ez az oka, hogy nincs senkim. ^^
Az oktatási rendszer egyébként úgy sz*r, ahogy van, de neked sem emiatt nincs párod. :)
33/N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!