Más is érzi azt, hogy az oktatási rendszer miatt fog egyedül maradni? 34/F

Egyre inkább azt érzem, hogy az oktatási rendszer tehet arról, hogy egyedül maradtam.

Általánosban mindig az volt, hogy tanulni kellett, olyat is, ami teljesen felesleges, eközben nem volt időm ismerkedni, barátkozni és állandóan ideges voltam.

Mindig az volt, hogy ha nem tanult meg valaki valamit és kapott egy 2-est, akkor nem azt mondták rá, hogy nem érdekli annyira, nem ez az érdeklődési köre. Hanem azt, hogy hülye hozzá, buta hozzá, tehetségtelen, nem megy neki, rossz képességű, stb. Tehát mint embert értékelték le akkor, ha nem tanult meg valamit.

Emiatt a felfogás miatt végigtanultam az általánost, végigtanultam a gimit, az egyetemet.

Az egyetemen is mindenféle extra tanulnivalót, TDK-t, OTDK-t, marhaságokat magamra vállaltam, mert a tanárom is úgy működött, hogy ha nem csinálom meg, akkor egy semmirekellő kis senki vagyok.

Szóval elteltek az egyetemi évek is. Ezután kikerülsz a munka világába, ahol rájössz, hogy hoppá, ha még a szakodon akadt is 2-3 lány a 60 főből, a munkahelyeken egy darabbal sem fogsz találkozni.

Most már 34 vagyok, barátaim nincsenek, senki sem hív el sehova, én meg nem fogok már beállni egy buliba sem teljesen egyedül. Persze az állandó tanulás miatt tudtam venni egy lakást Budapesten, erre jött a covid és azóta távmunkában zajlik minden.

Úgyhogy se kollégák, se barátok. Bámulhatom Bpn a falat a lakásban meg beszélhetek magamban. Vagy élhetek a szüleimmel, mert akkor legalább kevésbé érzem magam bolondnak. Nem nagyon látok már ebből a helyzetből kiutat. Megértem, hogy ez így mamahotel a nőknek, de egy lyuk a lakás kb Budapesten, mert arra volt pénzem, és végig szenvedés volt, amíg ott voltam.

Kérdezem én, miért nem volt az oktatási rendszerben legalább egy olyan tantárgy, ami a barátkozást, kommunikációt is segítette? Vagy legalább miért nem hagyott időt az oktatási rendszer arra, hogy ne a történelmet meg az évszámokat, meg verseket magoljon az ember, hanem kicsit emberek közé is kelljen menni? Azért ha tudtam volna, hogy így járok, biztosan másképp csináltam volna. Lettek volna lehetőségeim a nők terén az egyetemen 10 évvel ezelőtt, amikről szintén az állandó kőkemény ZH-k miatt mondtam le. A nők elvégezték ezeket 2-essel meg 3-assal, de legalább most már családjuk van. Én meg pánikszerűen tanultam, és egyedül maradtam.

A magam részéről úgy érzem, ezt a helyzetet innentől már csak elfogadni lehet, esetleg a mostani fiatalok számára lehetne javítani rajta.