Hogy szoktál ismerkedni?

Sehogy...vagyis próbálkoznék de!

Nő vagyok, akiket visszautasítottam mindig tisztességgel megmondtam, hogy nem érzek semmit erre tovább próbálkoztak és a végén még én voltam a bunkó szerintük mert nem voltak elég jók nekem.

Régen egy srác haverjának akivel elég jóban voltam megmondtam, hogy nagyon bejön a srác, na életem leggázabb tette volt. Ma már csak röhögök magamon is, de akkor nagyon gáz volt, mert kiröhögtek nyilvánosan és a srác aki szerintem tök átlagos volt azért került mint egy leprást hogy a tudtomra adja hogy sosem kellek neki, hadd ne mondjam megutáltam.

Amikor szintén én próbálkoztam legutóbb, vagyis nem is tudom én e... Bejelöltem face-n egy pasit, pár hétre rá írt nekem. Majd kiugrottam a bőrömből, persze lett volna ezer és egy kérdésem de csak napi egy válasz jött, és vissza nem is kérdezett majd pár nap után eltűnt. Egy hét múlva írt de megint csak két napig 1-1 választ. Írtam neki egy hónap múlva hogy mi van vele, írhat ha szeretne. Mert el se tudtam dönteni, hogy én írtam e elutasítónak tűnően vagy mi van...erre két sorban letudta hogy sok a dolga, megkérdezte mi van velem, de 4 napig meg se nézte a válaszomat, így töröltem is a fenébe, amit írtam neki, őszintén becsapva érzem magam pedig nem bántott...

Szívesen megismernék embereket, de ilyenek vagyunk ha jól néz ki a másik lekezelően viselkedik ha nem jön be neki aki kezdeményez....tudom én ha top 10-es bombanő lennék tuti fix nem koptat le, de egy átlagos nő vagyok, aki igényes és ad magára, de átlagos külsővel. Úgyhogy ez nem csak a férfiaknál van így nőknél is simán van hogy vagy nem mernem próbálkozni mert csúnyák vagy önbizalomhiányosak vagy tényleg megtehetik a külső adottságaik miatt hogy válogatnak.

Hozzáteszem mindkét esetben előtte élőben úgy tűnt, hogy tetszem nekik, mosolyogtak néztek, összemosolyogtunk. Szóval szerintem ebbe is vannak málisták meg pechesek én is az utóbbiba tartozom.