Komolyan ismerkedni?

Régóta keresem a párom, de sajnos nem lelem. Úgy érzem, nem illek bele a mai korba, nem szeretnék sok pasival lenni, nem szeretnék ilyen terén tapasztalatokat gyűjteni. Boldog vagyok egyedül, haladok a céljaim felé. A szüleimmel is jó a kapcsolatom. A barátaimmal is. Egyedül a párkapcsolat hiányzik az életemből. Nagyon belefaradtam a hónapokig tartó ismerkedesbe, majd ghostolasba. Semmi kedvem már társkeresőkön fent lenni. De közben élőben félnek szerintem a pasik nyitni a nők felé. Már nem szeretek bulizni sem járni nagyon. Egyéb helyen meg kb esélytelen, hogy odamerészkedne bárki is. A tömegközeledésen sokszor bámulnak, mégsem jön oda senki megszólítani, nyilvánvalóan. Nem szeretem ezt a mai életvitelt. De nem vagyok egyedül, sok barátnőm van ugyanebben a cipőben.

Magasabb lány vagyok, ami elméletileg tetszik sok fiúnak, de mégis megjegyzést kapok, hogy túl hosszúak a combjaim vagy miért van olyan sűrű és hosszú hajam. Nincs megcsinaltatva semmim, ami állítólag ritka dolog, de mégis megkaptam már, hogy túl vékony a szám. Most akkor hogy is van ez?

Sokat randiztam az utóbbi időben. Komolyat keresőkkel is. De aztán randi után menjek fel hozza…most akkor mi van?

Én úgy gondolom, külsőre és belsőre sincs okom panaszra, nagyon elfogadó vagyok, nyitott, mindent meg lehet velem beszélni. Hajlandó vagyok alkalmazkodni és tanulni a másik mellett. Szeretem, ha nőként kezelnek és cserébe én is férfiként kezelem a másik felet. Olyan, hogy egyenrangúság szerintem nincs, sosem lesz egy férfi és nő egyenlő, megvannak a szerepek, viszont társként kell kezelni a másikat és igen, rengeteg kommunikációra és kompromisszumra van szükség, habár nem igazán találok erre alkalmas hímneműt.

Hirtelen ezeket szedtem össze így késő este:) ezeknek fényében van kedve valakinek ismerkedni?

22/L