Más is érez/érzett így?
Tegyük fel megtetszik valaki. (Jelenleg tetszik is valaki. Utoljára 2 éve tetszett egy lány, szóval most furán is érzem magam.) Tudom, hogy ez a lány tetszik nekem. Tehát nem csak külsőre, nem csak egy fellángolás, mert vonzódok hozzá, ha a közelében vagyok. (Nem is a teste vonzz. Egyszerűen belenéztem a szemébe és szerelmes lettem. Már ha ezt lehet annak nevezni. Napok óta nem megy ki a fejemből.)
Na most. Valójában nincs veszteni valóm, simán le merném szólítani, de aztán megszólal egy hang, hogy tulajdonképpen nincs szükségem barátnőre, mert tök jól meg vagyok egyedül. Fontos leszögeznem: Ez igaz is.
Felmerül bennem a kérdés, hogy az elutasítástól félek? Nem én. Zavar, hogy mások kérdezgetik, miért nincs barátnőm? Engem aztán nem. Később felmerült bennem, hogy esetleg a felelősségvállalástól félek-e? Egy személy aki belép az életembe, ha teszek valamit az ügy érdekében és jól alakulna... Na ez már valahogy zavarna, ezért nem teszek semmit.
Mindezektől függetlenül ugyanúgy tetszik, ugyanakkor imádok egyedül lenni. Szóval tökre nem zavar, hogy nem élek párkapcsolatban.
20/F
13,
#4 és 11 vagyok
Az első válaszomban leírtam, hogy volt már hosszabb kapcsolatom (persze, nem tudthattad, hogy én írtam), de annak is az lett a vége.
Valóban elköszöntem, kisírtam magam és megy tovább az élet, de igazából kár volt energiát fektetnem bele, csomó mindenben gátolt, aztán én szívtam meg a végén, mert elveszítettem minden barátomat és a hobbijaimban sem fejlődtem például.
Bár azóta nem is tetszik senki, de nem is bánom:D
Kérdező, #12-re
"Gyerekes vagyok? Kellene, hogy érdekeljen egy kapcsolat, egy barátnő, a szexualitás megélése? Őszintén szólva baromira közömbös az egész téma számomra, de ennek nem kéne így lennie úgy érzem, és ettől furának érzem magam."
#7 vagyok. Saját példám alapján írtam azt a választ. Pont úgy voltam mint te. Soha nem érdekelt, hogy kapcsolatom legyen. Voltak lazák, futók, de igazából egyik sem érdekelt. Éltem, élveztem az életet, bulizgattam, és nem érdekelt, eszembe sem jutott, hogy nekem kapcsolat kellene. Ha úgy alakult, megtetszett valaki, volt valami laza kapcsolat, járogatás, de minden más fontosabb volt mindig még azoknál is. Aztán kezdtem kinőni ebből az életszakaszból, komolyodtam, baráti körömbe tartozók is elkezdték az életüket...És a legváratlanabb pillanatban jött a komoly kapcsolat. A legváratlanabb, és legmegfelelőbb pillanatban. Jött, és azóta is itt van, már évtizedek óta.
"Az igaz, hogy volt egy lány, aki úgy megbántott két éve, hogy elment az egész kedvem a kapcsolatosditól, dee ezt az érzést nem feltétlenül húznám rá egy másik kapcsolatra."
Ki mondta, h "húzd rá"? Ha megismersz vki újat, akkor azt nem a korábbi miatt fogod szeretni, hanem pont az újdonság lesz, mi elvarázsol benne és amiért beleszeretsz...ha te is akarod!
"Ugyanakkor benne van, hogy tudat alatt félek a csalódástól, mert utoljára 4 hónapig depressziós voltam, azonban a kíváncsiság is furdal a másik irányába, mivel érdekel, hogy tetszem-e neki."
Mindenki fél a csalódástól, de ha azért maradnál egyedül, h többet ne csalódj, akkor végül magadban csalódsz. Egy idő után mindenki meg fog bántani, a kérdés csak annyi neked kiért éri meg a szenvedés!
"Bár lehet, hogy ha kimondja, hogy tetszem neki, onnantól kezdve nem is érdekelne. Egyszer volt már rá példa sajnos."
Pfff, ez nem túl jó. De rajtad múlik félre tudod-e tenni ezt a viselkedésed, vagy inkább egyedül maradsz örökre...
#3
Jók a válaszok amúgy. Mármint meggyőzően írtok. Tetszik a gondolkodásmód. Valaki írta, hogy ez csak átmeneti rózsaszín köd, és az agyam játszik velem, ugyanakkor tudja, hogy nincs szükségem kapcsolatra. (Mármint az agyam.)
Szexuális dolgok miatt jól jönne, mert kellene "gyakorolnom", de csak emiatt nem mennék bele egy kapcsolatba. Ilyen indokkal meg senkit nem hagynék lógva, hogy csak "arra" kellettél. Erre sosem vinne rá a lelkem.
Talán ki kéne próbálnom, hogy tudom-e jobban szeretni a csajt, minthogy csak elképesztően elvarázsoltak a szemei meg a lénye. Közös érdeklődési kör van, azt tudom. Ugyanolyan szakon végzett egyetemen, mint amire járok.
Ja igen. Ezt még nem is említettem. 4-5 évvel idősebb. Nem tudom ez mennyire befolyásoló tényező. Nekem aztán nem. Anyám is 1,5 évvel idősebb apámnál. Ugyanakkor lányoknak ez lehet fura. Tényleg a nők 25 éves korukban már keresnek hosszútávú kapcsolatot? Tehát megállapodni valaki mellett? Erről tudtok valamit?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!