Más is érez/érzett így?
Tegyük fel megtetszik valaki. (Jelenleg tetszik is valaki. Utoljára 2 éve tetszett egy lány, szóval most furán is érzem magam.) Tudom, hogy ez a lány tetszik nekem. Tehát nem csak külsőre, nem csak egy fellángolás, mert vonzódok hozzá, ha a közelében vagyok. (Nem is a teste vonzz. Egyszerűen belenéztem a szemébe és szerelmes lettem. Már ha ezt lehet annak nevezni. Napok óta nem megy ki a fejemből.)
Na most. Valójában nincs veszteni valóm, simán le merném szólítani, de aztán megszólal egy hang, hogy tulajdonképpen nincs szükségem barátnőre, mert tök jól meg vagyok egyedül. Fontos leszögeznem: Ez igaz is.
Felmerül bennem a kérdés, hogy az elutasítástól félek? Nem én. Zavar, hogy mások kérdezgetik, miért nincs barátnőm? Engem aztán nem. Később felmerült bennem, hogy esetleg a felelősségvállalástól félek-e? Egy személy aki belép az életembe, ha teszek valamit az ügy érdekében és jól alakulna... Na ez már valahogy zavarna, ezért nem teszek semmit.
Mindezektől függetlenül ugyanúgy tetszik, ugyanakkor imádok egyedül lenni. Szóval tökre nem zavar, hogy nem élek párkapcsolatban.
20/F
Egyébként a 6-os hozzászólásán gondolkodva, ettől a mondattól, "Néha bánom, néha nem, kb. fele-fele. Sokszor jó együtt, de néha jobb lenne egyedül." teljesen ürességet érzek.
Ha belegondolok, hogy van valakim, akit akartam és megszereztem és szeretjük egymást és csak így vagyunk egymás mellett. Nem tudom. Egyszerűen nem érzek evvel kapcsolatban semmit, nullát.
Pedig elvileg magas az érzelmi intelligenciám... De most hirtelen azt sem tudom eldönteni, hogy gyerekes vagyok-e. Ez az egész, hogy engem nem érdekel a kapcsolat téma és mindenkinek van körülöttem. Zavar picit, de mégsem.
Most nagyban filozofálgatok magamban. Nem tudom. Gyerekes vagyok? Kellene, hogy érdekeljen egy kapcsolat, egy barátnő, a szexualitás megélése? Őszintén szólva baromira közömbös az egész téma számomra, de ennek nem kéne így lennie úgy érzem, és ettől furának érzem magam.
Egyébként nem kérdezte senki, de jók lettek a zh-im :D
"eljöhet az az idő egy olyan embernek, mint a kérdező, vagy én, hogy túlságosan bekorlátozza a kapcsolat"
11-es, te is túl aggódod!
Ha eljön, akkor majd ott lesz. megmondod, hogy agyő, kisírod magad és az élet megy tovább.
Értem én, hogy mindenki meg akarja úszni a fájdalmakat, a nehézségeket, a szenvedést, a csalódást, de ezzel egy csomó jó dologból is kizárja magát és gyakorlatilag úgy hal meg, hogy nem is élt igazán...
Szerintem merjetek szeretni, merjetek csalódni és merjetek élni!!
"Néha bánom, néha nem, kb. fele-fele. Sokszor jó együtt, de néha jobb lenne egyedül."
Ez a mondatod megfogott. Maximalista vagyok és most esett le, hogy emiatt nem szoktam csalódni. Ez hülyén hangzik, de lehet, hogy kéne párszor.
Bocsánat, rosszat másoltam. Ez a mondat fogott meg, kedves 13-mas:
"Szerintem merjetek szeretni, merjetek csalódni és merjetek élni!!"
"Maximalista vagyok"
Nem baj, majd leszoksz róla te is! :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!