20-30-as korosztálybeli nők, ti hogy álltok a személyes ismerkedéshez?

Én kizárólag élőben ismerkedek.

Nekem fontos, hogy legyen egyáltalán elég bátor, magabiztos hogy odajöjjön hozzám. (Vagy legyen olyan vonzó hogy én menjek oda :DD) Önbizalomhiányos pasi nekem nem kell, bocsi.

Távkapcsolat nem kell, de ha már élőben találkozni tudtunk akkor valszeg nem is lakik túl messze (bár egyszer ezzel is megszívtam, szomszéd városban megismerkedtünk, tökéletes pasi, erre 4 órára lakik :D megpróbáltuk, de nem működött sokáig)

Az se lényegtelen, hogy egyből látom hogy néz ki élőben, milyen a hangja, kisugárzása, megvan-e a kémia stb.

Szerintem a legjobb hely és idő az ismerkedésre valamilyen szabadidős tevékenység közben van. (Vmi sport, hobbi, koncert, kutyasétáltatás vagy bármi) Persze az a jó, ha te is azért vagy ott hogy szórakozz/kikapcsolódj stb, ha kizárólag azért mész valahova hogy csajozz, na azt nagyon könnyű kiszúrni, és ez elveszi az ember kedvét.

Azért is jó az ilyen helyeken való ismerkedés, mert akkor már biztosan van legalább egy közös pont, amiről egyből lehet beszélgetni is. Na meg ha valakinek nincsenek hobbijai, nem jár szórakozni, akkor minden bizonnyal unalmas is lenne nekem.

Én spec utálom ha az utcán szólítanak le, mert általában tényleg dolgom van, vagy haza sietnék, akkor meg már fáradt is vagyok, nincs kedvem senkihez :D ráadásul full random emberekkel általában semmiről nem tudok beszélgetni, nincsenek közös pontok.

Nem szeretem ha egyből a tárgyra térnek, főleg hogy csak a külseje alapján nem feltétlenül tudom eldönteni hogy érdekel-e egyáltalán az adott ember, jó ha van egy kis időm. Na meg szeretem úgy érezni hogy tényleg érdekli őket hogy ki vagyok, ha egyből a tágyra térnek úgy érzem hogy csak megdugni akarnak. (20L)