Belefáradtam a társkeresésbe, mit tehetnék?

Már nem érdekel az egész. Élőben nem tudok ismerkedni. Nem élek közösségi életet. És ez baj, nem tudom hogy kell, nincsenek barátaim sem. A gyerekkorom is egy borzalom volt, 30 évesen nem járok sehova, egyedül vagyok. Pár éve neten próbálkozom, nem értem minek kínlódok még, olyan nőkkel akik fent vannak és képtelenek két értelmes szót kinyögni, nem is értem. Normális vagyok, korrekt és kedves, mégsem tudok megismerni senkit. Mi van ezzel a világgal? Miért nem találok egy olyan nőt aki komoly és lehet vele normálisan kapcsolatban lenni? Akikkel voltam mind zsákutcák voltak. Én ezt nem értem. Mi bajuk van ezeknek? Mitől többek? 40 évesen sem képesek ráébredni arra hogy valamit rosszul csinálnak. Nagyon el vagyok keseredve, ez nem önsajnálat, egyszerűen nem tudok örülni semminek. Mit csináljak? Más is van így? Teljesen kivagyok. Unom már ezt az egészet. Akarok egy normális nőt akinek van tartása és az értékrendünk közös. Nem vagyok kíváncsi a mellbimbós képekre, sem a barcelonai miniszoknyás pucsítós fotókra. Látom neten nem lehet senkivel megismerkedni. Mi a helyzet élőben? Egyszerűen félek az emberektől, vagy inkább a nőktől, nem merek senkit leszólítani, pedig szeretném.