Miért ilyen nehéz megtalálni azt a társat akivel akár letudnám élni az életemet?

Utolsónak írom, hogy igenis van, én ilyen vagyok, pedig "csak" 21 vagyok.

Nem vagy egyedül kérdező, mindenkinek jut valaki. Én is szingli vagyok, de tudom, hogy jól nézek ki, jó ember vagyok és idővel nem csak én fogom látni magamban az értéket. Csak járj nyitott szemekkel, ha van legkisebb lehetőség is, azt használd ki.

Olvasva a hozzászólásokat,elég ideális nézetek vannak.

De fogadjatok el egy jó tanácsot attól,akinek az életében volt már három ember és mind a háromról azt hittem,hogy leélhetem vele az életet.

Volt boldogság,volt szerelem....volt közös élet.Igen. És egyik sem bírta tartósan három évnél tovább. Soha nem én szakítottam,mindig engem hagytak el,és a kifogás ugyanaz volt.

" minden elkopik, az érzelmek változnak, egyébként is,csak életszakaszokra kell gondolni, nem egy életre "

Öt éve vagyok ismét magamban.Megszoktam, már nem fáj a múlt.Főleg úgy,hogy tudom, akik elhagytak azok nem találták meg sem a nyugalmat,sem a boldogságot. De abban közösek,hogy keserűséget,fájdalmat és könnyeket hagytak maguk után, minden embernél.

De biztos bennem van a hiba, mert nálam a hűség az első,minden felett,minden előtt.

Újrakezdésről pedig még szó sem eshet, senkivel.

Ezek alapján, és a mai elvárások és igények tudatában elkönyveltem,hogy szépen, magányosan fogok élni, és azt hiszem, sokan vagyunk így.

Egy férfi - aki azt hitte, a boldogság mindenkinek jár....