Lehet, hogy így soha senkim nem lesz és örökké egyedül leszek?

19 éves vagyok és soha életembe nem volt még kapcsolatom, egy randim se vagy egy csókom se. Rám lehetne mondani, hogy valószínűleg csak balf@sz vagyok és emiatt nem alakult még semmi, de pont ez az, hogy több lány is van, akikkel az évek folyamán lett volna lehetőségem randizni, sokszor akár ők kezdeményeztek. A legnagyobb probléma az, hogy nemvagyok képes beleerőltetni magam úgy egy kapcsolatba, hogy nem érzek semmit a lány iránt, nekem ez a "nembaj legalább a szexre jó lesz" mentalitás nem működik, gyerekkorom óta úgy gondolkoztam, hogy az első csókomat és a szűzességem elvesztését is olyan lánnyal szeretném átélni akit tényleg szívemből szeretek. Nem szeretném persze túlidealizálni a dolgot, én sem mondom azt, hogy olyan lányt keresek, akivel együtt leszek életem végéig és minden zökkenőmentes lesz, mert azzal tisztában vagyok, hogy ilyen valószínűleg nem létezik. Ettől függetlenül tartom magam ahhoz, hogy szeretném érezni a kötődést, azt hogy szerelmes vagyok és nem csak azért vagyok valakivel, mert beleuntam a nőtlenségbe meg a magányba.

Barátaim már teljesen hülyének tartanak emiatt, hogy bőven lett volna lehetőségem kapcsolatra, és gyakorlatilag az összes ilyen lehetőséget kikosaraztam, mert nem éreztem az adott lány iránt semmit. Nem vagyok válogatós külsőre, sőt, azt tudom mondani, hogy nálam tényleg a belső az ami 80%-ban dönt, a külsőnél pedig gyakorlatilag annyi az elvárásom, hogy legyen ápolt a lány.

Most is ismerkedek egy lánnyal az elmúlt pár hétben, ő volt az aki felhozta a találkozást, én meg nemtudom hogy mit mondjak, mert megint ez van, hogy nem tudnám őt szeretni egyszerűen, úgyérzem, nem az én világom. Egy lány volt eddig akit tényleg szerettem, vele neten ismerkedtem meg, rengeteget hívásoztunk, mindent megtudtunk beszélni, de végül úgy döntöttünk, hogy a hatalmas távolság miatt nem megyünk bele egy kapcsolatba. Ez azért akkoriban eléggé össze is tört engem lelkileg, sokszor úgy érzem, mintha még mindig hiányozna, pedig nem is találkoztunk élőbe soha. Elkeseredettnek érzem magam, mert azért nemvagyok már kis tini, ennyi idősen nagyrészt tudnak már maguknak párt találni az emberek, én meg gyakorlatilag sehol nem tartok, mert próbálom megtalálni az "igazit" akiről nem is tudom, hogy létezik-e.

Mit tanácsoltok, mihez kezdjek ebben a helyzetben?