Hol vagytok normális pasik?

Tök jó lehet egy kapcsolat, ahol vagy az egyikőtöknek vagy egyikőtöknek sincsen önbecsülése. A "duci" vagyokból nem derül ki, hogy elfogult vagy és valójában 50 kg túlsúlyról van szó vagy 5-10 kg-ról. Azért nem mindegy.

Nem "jótanácsot" akarok osztani, csak valamennyire átérzem a helyzetedet. Én kövérként olyan voltam anno. mint egy szürke "kisegér". Nem vett észre senki, álmodozni sem mertem arról, hogy valakinek megfelelnék úgy is. Őszintén hitegetni sem volt kedvem magamat. Én is mindig úgy voltam vele, hogy majd egyszer lefogyok, nekifutottam 3x aztán hosszútávon semmi nem lett a próbálkozásaimból. Sokáig úgy álltam az egészhez, mintha ágy alá söpörném a szemetet, de az csak halmozódott az idők alatt. Aztán megismertem egy lányt, aki mellett gátlások nélkül önmagamat tudtam adni, személyiségre nagyon megfogtam, de a kinézetemtől kb. undorodott. Aztán rájöttem, hogy ez tökre érthető, mert amúgy nekem is hányingerem van magamtól és az volt az a pillanat ami adott egy nagy löketet az egészhez.

Amíg őszintén nem néztem szembe magammal és nem mertem azt mondani magamnak, hogy úgy nézek ki, mint egy teliszart esőkabát, addig minden próbálkozásom hiábavaló volt.

Long story short: Amíg nincsen önbecsülésed, addig tök felesleges párkapcsolatban gondolkodnod, mert nem lesz jó vége. Ha pedig jogosan elégedetlen vagy a testeddel (testképzavar kivétel), akkor nem érdemes halogatni a változást. Nem mások miatt, hanem magad miatt. Ha elégedett vagy magaddal az meg fog látszani a kisugárzásodon és mások is észre fognak venni, sokkal könnyebb lesz kapcsolatot találnod és nem leszel rászorulva ilyen oldalakra, mint ez.

Nem akarok szemét lenni, de pontosan mit is szeretnél?

A normális pasi gondolom nem iszik, szerencsejátékozik, lép félre, meg van minden foga, és nem ver meg minden este. Tehát energiát fektet abba, hogy ő normális, és piacképes legyen.

Te cserébe nem tudsz annyit megtenni, hogy NE ZABÁLJ.