Volt már veletek olyan hogy egy fájó szakítás után azt hittétek nem lesz már olyan jó mint abban a kapcsolatban volt, aztán mégis találtatok másik párt és rendbe jött emellett az életetek?

Persze,hogy volt.

Még egy rossz kapcsolat után is azt hittem,hogy soha többé nem fogok már nevetni,jól érezni magam, önfeledt vagy boldog lenni.

Aztán valahogy mindig kijöttem belőle.

Elmúlik, megszépül, megváltozik sok emlék.

Évek múlva sokszor már nem is értem,hogy akkor rég mi fájt annyira, miért voltam úgy kétségbe esve.

A legérdekesebb tapasztalat mégis az volt,hogy mind közül (összesen 4 volt) az egyetlen,aki igazán számított (számít még most is) azt valahogy elfogadtam.

Nem mondom hogy nem sírtam,nem estem kétségbe,csak valahogy beletörődtem.Elfogadtam.

Megtanultam együtt élni a tudattal,hogy nem lehet. Biztosan korral jár, bizonyára sokat számít az összes eddigi tapasztalat is,hogy látom a tényeket és az érveket sem kell másnak elmagyarázni.Az első pillanattól elfogadtam a helyzetet.