Miért bántódik meg mindig a lány?

Figyelt kérdés

Hölgyek/Urak, köszönöm a segítő válaszokat. Nagyon hasznosnak bizonyultak számomra :)

Még annyit tennék hozzá az egész sztorihoz, hogy az elején még volt egy "vita" úgymond a lánnyal, az most lényegtelen, hogy miről szólt a sztori szempontjából. Annak az lett a vége, hogy azt mondta, hogy "veled nem lehet vitázni sem". Ezt nem bántásból mondta, ekkor már jó hangulatot vett a beszélgetés iránya. Viszont ezt arra értette, hogy mondhatni teljesen megsemmisítettem a sértődését, mert mindent amit mondtam észérvekkel támasztottam alá, ő pedig a saját mondandójával ugyanezt nem tudta megtenni. Úgy egyeztünk ki, hogy nekem van igazam (bár egyáltalán nem törekedtem erre, eszembe sem jutott az ilyesmi). Ezután már volt bennem vele kapcsolatban egy olyan érzés, hogy ennek az elfogadása annyira nem esett jól neki, hogy mindig kóstolgatnia kell, és csak várja a pillanatot, hogy mikor borulok ki, szóval hogy keresi a rést a "pajzson". Nem vagyok pszichológus, de aki okosabb nálam az mondja már meg, hogy nagy hülyeséget mondtam most ezzel, hogy így gondolom, vagy ez létező jelenség valakiknél?

Úgy egyeztünk ki, hogy nekem van igazam (bár egyáltalán nem törekedtem erre, eszembe sem jutott az ilyesmi). Nem én mondtam, hanem ő vélt valami ilyesmit belátni. Én egyszer sem említettem meg, hogy bárkinek igaza lenne bármiben. Tudom, hogy sok ember van, aki a szívéhez kap, ha el kell ismerni, hogy hibázott vagy tévedett :D ezért mindig igyekszek elkerülni, hogy egyáltalán ez szóba is kerüljön.