Hogyan küzdjem le a visszautasítástól való félelmemet? 22L

"Olyan gondolataim vannak, hogy biztos kiröhög, lenéz majd azért mert bepróbálkozok."

"Ti hogy küzdöttétek le?"

Ilyen szóba sem jöhet hogy egy ilyen hatalmas egyéniséget és Úriembert mint én vagyok bárki kiröhögjön vagy lenézzen. Rám csak felnézni lehet és az árnyékomba kerülni olyan óriási egyéniség vagyok. A pacekom határtalan a stílusom nemzetközi.

Jah 6-osnál a pont, tartsd szem előtt a jó tulajdonságaidat, biztos van olyasmi amiben jó vagy, így ha esetleg vissza is utasítanának van mibe kapaszkodnod, ha nem szeretnének megismerni "akkor az az ő bajuk".

de hidd el sokaknak jó érzés ha normálisan közelednek feléjük, kifejezik mennyire tetszenek nekik, mégha nem is érdekeltek az egyénben, a normálisabbja értékelni fogja és nem fog kinevetni, aki pedig igen azzal szerintem továbbra nem hiszem hogy tervezni szeretnél, hidd el abban a pillanatban megtörik a varázs amit adddig éreztél

Bátorság, sok sikert!

Ha kiröhög, lenéz, bunkón visszautasít, azzal önmagát alázza meg, nem téged. Senkit sem lehet megalázni, aki nem veszi magára a másik viselkedését és kiáll önmagáért (nem hagyja magát bántani).

Ha meg tisztelettel, kedvesen utasít vissza, az sem azt jelenti, hogy te nem vagy elég jó, hanem csak azt, hogy nem illetek össze. És akkor meg jó is, hogy nem lesztek egy pár.

Kezdeményezni, jeleket adni bátor és nemes dolog, őszinteség.

A félelem veszélyre figyelmeztet. Ha sokat voltak veled gyerekkorodban kritikusak a felnőttek, akkor tényleg félelmetes nem tetszeni, mert akkor lehet, hogy nem gondoskodnak rólad, ami gyerekként = halál.

De már tudsz gondoskodni magadról, ezért az a fontos, hogy magadnak tetsszél! (Azaz viselkedj a lelkiismereteddel összhangban.)

Az egyik megoldás sok elutasítást gyűjteni, és megtapasztalni, hogy nincs az égvilágon semmi következményük, illetve azon múlik, ahogy értelmezed. Szembesülhetsz saját téveszméiddel, önbecsülésbeli problémát okozó túlzott önkritikussággal.

Aki szimpatikus, kérdezhetsz tőle valami helyzethez illőt, vagy kérhetsz tőle valami kis szívességet. Ez már önmagában jelzés, amihez hozzájönnek egyéb nonverbális jelek, nem kell kimondanod, hogy "szerelmes vagyok beléd, leszel a párom?".

Az is segíthet, ha a jelen pillanatra fókuszálsz, teljesen átadod magad annak az élvezetnek, amit a közelsége, látványa. (Nem foglalkozol a jövővel.)