Magányosnak tehetetlennek érzem magam. Mit javasoltok??

Az a baj mint írtam nem vagyok egy bőbeszédű én témát felhozni nem igazán tudok. Azt meg hogy lemegyek és csak állok és nézek ki a fejemből nem szeretnék. Ha éppen le is mennék egy fél órát ott van az ember és ha tud is miről beszélgetni akkor is a munkaidő hátralévő idejében mit csináljak nem köt le semmi, munka nem nagyon van (ritkán egy kicsi), ha nekik dolguk van hátrálni nem akarom.

Lehet munkahelyet válltani de ettől is félek, hogy az vajon milyen lesz? Ott se biztos hogy jó lesz be tudok illeszkedni lesz olyan társaság ahol jó nekem. Mostani munkahelyen környékemen a legjobb a pénz máshol nem adnának ennyit vagy menni kellene messzebbre az idegenségbe. Tudom nem minden a pénz de ha csak a munkahelyen lenne rossz a helyzet akkor megérteném.

Az utóbbi években nem történik velem semmi nem járok sehova csak munkában illetve otthon vagyok így a semmiről nehéz beszélni.

Munkahely csak a történet egyik oldala ott vannak az otthoni dolgok is. Szeretnék barátnőt, feleséget, családot tartozni valakihez már így 30 évesen tartok az eddigi társas életemből kiindulva hogy egyedül fogok maradni. Szüleim már régen elváltak édesapámmal élek de ő sincs örökké. Ha ő vele történne valami otthon is egyedül lennék nem várna senki haza.

Az a baj nincs is kivel és szégyelleném is megbeszélni bárkivel is ezt a problémát. Fogalmam sincs hogy másszak ki ebből a dologból mibe tudnék kapaszkodni mit volna jó tenni.