Ki magányos, depressziós? Írjon!

#30

Én se éreztem késztetést rá, hogy hangoztassam a pánikbetegségemet, de mikor olyan szintű rohamod van, hogy minden másodpercben úgy érzed, hogy meg fogsz halni, akkor nem tudod eltitkolni. Nem sértődtem meg, szimplán felhívtam a figyelmet rá, hogy amíg a környezet ennyire lenézi és megveti a pszichés problémákkal küzdőket, addig nem sokra mész a pszichológussal meg a felírt gyógyszerekkel. Örülök, hogy neked segítettek, de rengeteg ember küzd pszichés problémákkal és nem azért nem tudnak kigyógyulni belőle, mert csak ülnének és csodára várnak. Ilyenkor pedig rettentően le tudják húzni az embert a rosszindulatú, tudatlan emberek. Nem elég, hogy a saját démonjaival meg kell küzdenie, még a környezete is visszahúzza... És akkor arról még nem is beszéltem, hogy a bogyók amiket felírnak, függőséget okoznak. Gyakorlatilag receptre írják fel a drogot a betegeknek, és pár év után már nem csak beteg leszel, de gyógyszerfüggő is.

#32

Összejönnék a lánnyal aki oda volt értem, de lekoptattam, mert fiatal marha voltam, aki csak a külsőt nézte.

30.

Fizeted helyette a drága kezelések árát? Nem. És nem mindenki engedhet meg magának alkalmanként 10-20 ezer Forintokat + utazási költség, ami már autóval és tömegközlekedéssel is legalább 1-2 ezer Forint.

Engem most erősebb kételyek gyötörnek a korábbinál - egy férfi ismerősömmel venném fel a kapcsolatot, ha el tudnám érni. (Hivatalból segített egy krízishelyzetben hosszabb ideig a tanácsaival.)

Legutóbb külföldön járt. Szombaton este 21 órakor érkezett az e-mail, hogy jelenleg Londonban tartózkodik, pár nap múlva már beszélhetünk.

Közös ismerőseink sem tudnak róla. Ha a magánélete rendeződött, akkor az csak pozitív dolog lehet, ha viszont valaki VÉGZETT(!) vele, akkor azért kell búcsút venni Tőle.

(Gyakran kapott különböző, életveszélyes fenyegetéseket - állítólag.) Talán a jövő hónap eldönti, hogyan tovább.

Néha nagyon nehéz tud lenni egy hosszabb várakozás... :(

Én is depressziós vagyok.

Írj, ha szeretnél.

27/F