Egyik legjobb barátom társfüggő, magányos és depressziós, hogyan tudnék segíteni neki?

Egyik legjobb barátom (aki 19 éves) jelenleg fél éve kapcsolat nélkül él (egy szintén fél évig tartó kapcsolatból lépett ki) és azóta szinte "belerogyott". Mindig is nehezen alkalmazokodó típus volt, az osztálytársai majdnem mind utálják különc stílusa miatt, a suli szünetekben szinte "menekül" hozzánk (A suliban mi 5 en vagyunk az egyetlen barátai), ha mi nem lennénk akkor még súlyosabb lenne a helyzete.

Teljesen megválltozott, ennél már csak az volt rosszabb amikor 1 teljes évig volt egyedül (kapcsolaton kívül sosem szexel), akkor borzalmas állapotban volt. Mindennapos depresszió, ingerlékenység, sírás közeli állapot, a legrosszabb csajt is "párjának" tekintette volna, lemondott az igényeiröl, mindenkitöl azt várta segítsenek neki partnert találni, amiért sajnos a háta mögött sokan kinevették... Volt, hogy síró roham tört rá az 1 év vége felé a szerelmi és nemi élet hiánya miatt, az borzalmas emlék...

Pedig nagyon jó ember ö, aranyból van a lelke és a legtöbb söpredék nem érdemli meg hogy egyáltalán szóba álljon vele, mert én nagyszerű srácnak tartom! Nagyon okos, szorgalmas, tisztelettudó, kötelességtudó, kedves, bárkit képes a barátjaként kezelni, együttérző, sokszor kedveskedik nekünk (a barátainak), ha valamit kérünk tőle megteszi stb... Még azt is megértette, hogy amióta nekem van csajom azóta ő másodlagos lett, azt felelte "Ez rendben van, ez az élet rendje! Legyetek boldogok!"

No igen, csakhogy a legtöbb nö ezeket a dolgokat "gyengeségnek" tudja be és kb mindeggyik lány elég csúnyán kihasználta őt... Volt, aki azzal az indokkal dobta ki, hogy "Te nem is vagy dúrva, bunkó, nekem ilyen puhány nem is kell!" vagy "Tökéletes fiúnak tartalak, aki roppant kedves és nagyon kevés van az ilyenből, de nekem olyan kell aki elnyom engem, uralkodik felettem és kemény, ez nem te vagy, sorry!" vagy pedig indok nélkül szakítottak vele stb... Ezek a történtek annyira megviselték hogy 3 hétig teljesen kifordúlt önmagából és bunkó stílusra válltott, nöket taperolt le és tiszteletlen volt velük, dúrva stb,,, Ennek oka a csalódottság, depresszió volt és az, hogy nehezen tudja feldolgozni a lányok azon igényét, hogy nekik rosszfiú kell és legtöbben annyira nevetségesen felszínesek hogy igénylik, a fiú behazudjon nekik egy személyiséget! Miután vége lett a 3 hétnek, az érintettektöl elnézést kért, szerintem sokan nem lettek volna képesek erre!

Arról nem is beszélve, hogy már csalták is meg, vagy szándékosan megaláztak. A legnagyobb gond ott van hogy nehezen tudja kifejezni önmagát. Gyakran kerül áldozat szerepbe, mindig arra vágyik hogy mindenki minnél jobban szeresse őt és ezt be is akarja bizonyítani, nem meri nyíltan kifejezni sokszor az érzéseit, mindig azt akarja elérni mások szemében hogy ő "méltó" erre meg erre a dologra, nagyon nehezésre esik boldognak lenni és nem szereti ha véletlenszerűen történnek a dolgok (a szerelemben sem szereti hogy sok dolog véletlenszerű), mindent túlbonyolít és vízionál, nagyon sokat aggodalmaskodik, szorong, nehezére esik szabadnak lenni és ami még nagyon fontos, hogy önmagát vádolja sokszor mások hibájáért és gyakran elszégyenli magát sokszor a semmiért is, a tanulásba menekül stb...

Viszont! Gőzerövel dolgozik a válltozason, s ez dicséretes! Szeretne vonzóbb lenni, társaságban lenni (a miénkben), nem akar elszigetelődni, szeretne boldog lenni és teljes értékű életett élni, újra szerene kapcsolatban élni és a nemi élet is hiányzik neki, de ahogy ő fogalmazott "A szex az sokadlagos, az első a szeretet, tisztelet, tolerancia, hűség és becsületesség a lány felé!"

Szerintetek hogyan tudnék segíteni neki?