Van olyan oldal, ami hasonlít a gyakorihoz, de idősebbek járnak oda tipródni meg tobzódni?
Hát esetemben nem annyira régre kell visszamenni, hiszen a szüleim is így éltek még. Egyetemen megismerkedtek, először csak barátok voltak, aztán egymásba szerettek, még egyetem alatt összeházasodtak. És ez teljesen természetes és normális volt az ő korukban, a testvéreik, unokatestvéreik, barátaik, évfolyamtársaik is így éltek. Nem mellesleg még együtt lenni sem tudtak volna, ha nem házasodnak össze, apám a szüleivel élt, neki egy kamra nagyságú szobája volt, anyám a nagyanyjával lakott egy egyszobás lakásban.
Akkor értelmezhetem úgy, hogy csak a nő akar biztonságban élni, monogám párkapcsolatban és csak a nő akar utódokat?
Akkor a férfinek is érdeke, hogy
- olyan nőtől szülessen a gyereke, ahol kvázi figyelemmel kísérheti a gyerek életét?
- netán még részt is szeretne venni a nevelésében?
- esetleg szeretne családban élni?
Nincs jó vagy rossz válasz. :) Kíváncsi vagyok.
"Nagyon sokat olvastam a felnőtt párkapcsolatok kategóriában és totál belefáradtam a nőgyűlölő, aljas, beteg válaszokba, amik annyira a valóságtól elrugaszkodott baromságokat hajtogatnak, hogy egyszerűen érdemben válaszolni sem lehet rájuk."
Na pont ezért nem olvasgatom a felnőtt párkapcsolatokat :)
"És a férfi gondoskodni is szeretne a különböző kapcsolataiban született utódairól?"
Ugye tudod, hogy mi férfiak sem vagyunk egyformák?
Én sem kérdezem azt, hogy a nőknek tetszik-e a kék telefontok, mert van akinek tetszik, van, akinek nem.
A gyerekszülés nem igazán érdek, hanem csak simán akarom/nem akarom kérdése. Vannak, akik vagy eleve úgy képzelték el a felnőttkort, hogy apa-anya-gyerekek, vannak, akik csak később válnak ilyenné, és vannak, akik nem akarnak gyereket, és ha mégis becsúszik, akkor otthagyják az anyját, meg a gyerekeket is.
Én teljesen mértékben megértem azt is, aki nem szeretne gyereket, mert akármilyen jó dolog a gyerek, azért sokszor tényleg elég nehéz. Nálunk vannak gyerekek, és néha kész felüdülés, amikor elmennek pár napra a mamához nyaralni. De persze nem cserélném el őket semmiért sem.
Szerintem egyébként nem igaz az, hogy "kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond". A kisgyerek sokkal inkább leköti az ember idejét és sokkal több energiát vesz ki belőle, mint a nagy.
27
És te melyik kategória vagy, mindig is szerettél volna gyerekeket?
Ha nem akarsz, ne válaszolj, de szívesen házasodtál vagy inkább csak azért, mert a barátnőd szerette volna?
Én mindig is úgy képzeltem el a felnőttkoromat, hogy családapa vagyok, van egy cuki kis feleségem meg pár gyerek. Ennek megfelelően viszonylag fiatalon, 23 évesen nősültem meg. Pár hónap híján 10 éve nős vagyok. Nem mondom, van pár dolog, amit kipróbálnék, de hát így, hogy van asszony, már nem lehet... :)
Szerintem egyébként a gyereknevelés egy olyan dolog, ami nagyban gazdagítja egy ember jellemét. Másokon is láttam, hogy akkor váltak igazán felnőtték, amikor megszületett a gyerek és el kellett kezdeni gondoskodni róla. Ebből a szempontból én elég konzervatív vagyok, mert szerintem egy nőben az egyik legfontosabb tulajdonság az, hogy jó anya legyen. Miattam lehetne akármilyen egy nő, ha anyaként megbukna, akkor nem kellene.
Mondom, engem nem zavar, ha valaki a childfree életmódot választja, mindenki azt kezd az életével, amit akar... de szerintem egy ember jelleme egy plusz dimenzióval bővül, amikor megtapasztalja az apaságot/anyaságot, és ez egy olyan dimenzió, amit máshogy nem lehet elérni.
Szerencsére ebben a kategóriában nem lehet pontozni, ha lehetne, engem most simán lepontoznának 0%-ra :)
29
Köszönöm. Nagyon szimpatikus vagy. :) Szerintem egyébként nincs mit lepontozni a válaszodon, hiszen a saját véleményedet írtad le.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!