Mit gondoltok, kinek van igaza? Többi lent

Szóval, megismertem egy nálam pár évvel fiatalabb srácot. Csak 2-3x beszélgettünk, de nagyon hamar elkezdett számomra túl személyes kérdéseket feltenni, amikre igyekeztem óvatosan válaszolni.

Hamarosan elkezdett írni is nekem, olyan dolgokat írt, ami számomra már azt a határt súrolta, hogy talán még többet is akar mint barátság.

Olyasmiket szokott mondani/írni, hogy "elvetted az eszem", meg hogy "Milyen színű a szemed, nem merek belenézni mert zavarba jövök", és más hasonlók, valamit teljesen kikérdezett arról, milyen srácok jönnek be nekem. Ezért az egyik alkalommal megírtam neki, hogy csak barátok legyünk.

Erre ő felkapta a vizet, és azt mondta, nem érti, miért gondolom ezt, hogy érthettem félre, és szinte olyan érzést keltett bennem hogy hibás vagyok azért, hogy félreértettem őt.

Ezután próbáltam finoman közölni vele, hogy sokszor fogalmazott félreérthetően. Akkor még azt mondta, sajnálja, nem akart megbántani vagy kellemetlen helyzetbe hozni.

Ezután kb kétnaponta írt, hogy vagyok, meg ilyesmik. De egyszerűen ezek után nem akartam vele barátkozni se, szóval csak nagyon röviden, nem igazán érdeklődően, de mégis illedelmesen válaszoltam neki. Majd a harmadik ilyen alkalommal, mikor csak írt, (tehát kb 6 nappal azután, amit fent irtam), megint olyant írt ami ismét túl sok volt számomra tőle. Ráadásul pontosan egy olyan kérdés, amivel kapcsolatban korábban egyértelműen a nemtetszésemet fejeztem ki. Valamint ismét felhozta, hogy hogyan gondolhattam, hogy ő pont tőlem akart többet mint barátság.

Ez már nem csak bántott, hanem fel is mérgesített kissé, ezért a válaszomban leírtam, hogy ne hibáztasson, és hogy ne is írjon ennyire gyakran. Próbáltam nem túl erősre megfogalmazni, de amit a válaszában leírt, az sokkolt.

Szívtelennek, beképzeltnek, bunkónak nevezett, és ez biztosan majd tönkre is teszi a szerelmi életem - amiről leírta, hogy semmi köze hozzá, mégis folytatta a gondolatmenetet. Azt írta hogy ő csak kedves akart lenni, ezért volt velem barátságos, bókolós, viccelődős(szerinte), illetve csak azért mert nem akart olyant mondani, hogy nem vagyok szimpatikus neki, stb. (tegyem hozzá ő kezdett közeledni felém, nem én felé a legelején).

És azzal fejezte be, hogy látszik hogy nekem ez szokatlan, és sajnálja, hogy ilyen "tapasztalatlan" vagyok, de majd az élet megtanít mindenkit mindenre. A végére odaírta, hogy "nem bántásból" írta mindezt.

Mit gondoltok, kinek van igaza? Valószínűleg nem fogunk kibékülni, de ha nem lenne igazam, rosszul érezném magam, ha ennyiben hagynám a dolgot.

Válaszokat előre is köszönöm!