Miért hordják el a nőket az internet világában mindennek ha már az elején elmondják őszintén,hogy van valakijük és csak beszélgetni szeretnének?

Mert nem igazán szoktak működni a férfi-nő barátságok. Alapesetben baráti szinten nem lát bele egyik fél sem a másik fél magánéleti szokásába, vagy hogy mi az igazi arca. Így könnyen kialakulhat egy fals kép a másikról, mint egy plátói szerelemnél. Van, aki érzelmi oldalon szenved hiányt, van aki fizikai, vagy mindkettő. Addig ameddig mindkét félnek van tartósnak ígérkező kapcsolata, addig működni szoktak ezek a kapcsolatok, de ahogy az egyik fél padlóra kerül (netán mindkettő), akkor természetesen potenciális jelöltekké válnak egymásnak, vagy legbelül egy hang mondogatja, hogy bár olyan csajt/pasit találnék magammellé, mint XY (ellenkező nemű barát). Plusz, hiába van 21. század, még mindig benne van a társadalmakba nevelt szocio-kulturális tényezők + a vallási szokások.

De! Ha a két személy képes kicsit is nyitottabban viszonyulni a világhoz, képes az érzelmeit helyén kezelni, akkor működhet a dolog, de itt is fontos szerintem az őszinteség. Az sem mindegy, hogy kinek milyen szándéka/indoka van a beszélgetéshez, és hogy mi az a tulajdonság ami fenntartja az érdeklődést.

Pl. Nálam az indok általában unalom magánnyal fűszerezve. Ami pedig fenn tudja tartani a kapcsolatot, ha kölcsönösen tudunk információt cserélni, egy minket érdeklő (de inkább eltérő) témában. Maga a barátsághoz is kell egy azonos értékrend, ez az ami összeköt, de nem feltétlenül tartja össze, az inkább az előző ponthoz fűzödik hozzá.

Egyébként, ha olyan munkája van az embernek, ahol naponta 20 kliens is megfordul, ott könnyen megedződik az, hogy hogyan kedveljünk valakit meg, anélkül hogy különösebb mély érzelmeket táplálnánk az illető felé. Ez pl. a kötődést is átformálja az emberben. Legalábbis bennem igen.

A kérdéshez visszatérve: társkeresésnél szinte ugyanez van. Ha egy nő kifejti a teljesen normális igényeit, már le van hordva. Ha elmondja magáról az elején, hogy ilyen meg olyan személyiség, akár ki is részletezi, hogy miben szenved „hiányt”, akkor meg csak legyintenek rá.

Nálam is volt ilyen, és elmondtam h az élet ez meg amaz területén nem teljesítek jól, és ment az ugyaan már, ezek apróságok... Na aztán ezekből az „apróságokból” jöttek a viták. Ezt már próbálom elkerülni randizások során, tehát látom, hogy vagy nagyon ugyanaz a dilink, vagy teljesen más (de egymást nem kiegészítő oldalon), nem próbálok „fehér lovagot” játszani, hanem ahogy csak tudom lezárom az ismerkedést. Csak ezzel egy gond van, hogy a többség annyira ki van éhezve, hogy csüngenek rajtad továbbra is, mint a piócák, és rosszabbik esetben még el is hordanak az ismerősi körben mindenfélének...

Másik nem oldaláról csak haveri/kollegális szinten tudok nyilatkozni: hogy ugyanígy meg van ez a jelenség ott is, de nem ennyire szingnifikánsan a kevesebb 1 férfira jutó x nő száma miatt. A férfiak sokkal inkább a „ghostingolást” tapasztalják meg, mint a nők.

Aha. Tehát ha rosszat csinál, akkor neked az a természetes reakció, hogy rohansz megcsalni. Ez te vagy, a te kulturád. Normális ember megbeszélni próbálja a problémákat.

A rosszat csinálra meg direkt a legextrémebb példákat hoztad fel. A terrorizálás és mondjuk a bevásárláskor a laktózmentes tej elfelejtése az két külön kategória. Akkor is, ha te nem ismersz fokozatokat. Kisebb hibák előfordulnak és képzeld el, nők is vétenek, úgyhogy le lehet szállni a magas lóról.

De ha megfordítom a te logikádat: Egy nő, akit terrorizál a palija, az miben különb, ha úgy reagál erre, hogy visszaterrorizálja szatellitpasikkal? Miért nem szakít vele?

Fun fact: Kedves és megértő férfit is csalt már meg a barátnője. Ahogy fordítva is. Ez csak a te fasiszta elmédben létezik, hogy rossz dolog csak azzal történhet, aki megérdemli.