Depressziós vagy depresszióból gyógyult emberekkel ismerkednék. Van kedved? 22/N

Persze, van kedvem, depis vagyok

kigyogyultam, és szeretnék is rola beszélgetni!

Őszintén, mit nevezel depressziónak? Az emberek 20-30%-a az életében egyszer legalább egyszer átesik a depressziós fázison.

Én 2015. januárja óta vagyok depressziós. Sokáig öngyűlölő is voltam, öngyilkosságot, illetve rengetegszer öncsonkításon gondolkoztam, azt terveztem, hogy kasztrálom is, vagy megölöm magam. De végül mostanra sikerült valamennyire kijönnöm a depresszióból, bár hangulatingadozásom gyakran van.

Persze, írj!

Írj nyugodtan.

Persze, hogy van

4-es.Végül mi segített?

#8 vett egy V8-at és amióta köpi a lángot szarik a világra és az örömtől folyik a könnye.

4-es vagyok. Hát voltam pszichiátereknél, meg mai napig gyógyszereket szedek, de igazából ezek nem segítettek. Önerőből állítottam helyre az önbecsülésem és próbálom szeretni is magam. 2019-ben még olyan mélyponton voltam, hogy beakartam ugrani a kinti wc-be, a pottyantós wc-be, csak nem fértem be a lyukon, pedig gyűlöltem és sz@rnak tartottam magam, és úgy gondoltam, hogy a sz@r közt van a helyem. Szóval évekig lenéztem, utáltam és bántani akartam magam, mert nagyon el voltam keseredve attól, hogy se barátnőm, se barátaim nincsenek. Mondjuk ma is sírtam, mert megint eszembe jutott, hogy mennyire magányos vagyok. Amúgy sört, meg boros-cola-t szoktam inni, van, hogy több üveg sört is iszok naponta, mert az alkohol segít megnyugodni és elveszi a magány miatt lelkemben lévő rossz érzést. Amúgy adok még magamnak vagy 20 évet, hátha sikerül legalább barátokat találni, de, ha nem, akkor 50 éves korom körül öngyilkos leszek, mert semmi kedvem öregedni és együtt élni még öregen is azzal a tudattal, hogy nincsen senkim.