Van itt olyan nő, aki ismerkedne egy depressziós, magányos fiatal férfival?

Az elet ertelmet a Nö/k-ben latod?

Kepes lennel ezert Öngyilkos lenni? Remelem nem gondoltad komolyan!

Tudom egy depresszios embernek felesleges ezt mondani, de hidd el az elet szep! Ha egeszseges vagy, es a csaladod is, hidd el megvan a legnagyobb, es legfontosabb dolgod az eletben. Kerlek, ne dobd el.

Van hobbid? Sportolsz? Eredekel valami? Fejleszd magad, tanulj nyelveket, törekedj jobb munkahelyre, magasabb poziciora. Egy munkahelyvaltassal rengeteg uj embert ismerhetsz meg.

28 evesen hidd el fiatal vagy, es semmiröl nem maradtal meg le!

Elöször is tisztazd magadban, miert felsz ismerkedni? Esetleg a külsöddel, a sulyoddal van problema? Talald meg az a sportot amit szivesen csinalsz, akar közössegben is. Menj el fodraszhoz, jot tesz az önbizalmadnak. Frissitsd fel a ruhatarad, vegyel par uj cuccot. Ha szemüveges vagy, valasz uj keretet, esetleg probald ki a konktaklencset.

Probalj online ismerkedni, hatha mire oda kerül a sor,hogy eljöjjön a szemelyes talalkozo, mar batrabb leszel.

Szivesen beszelgetek veled, ha van kedved irj. 30/N

Miért keresné ezt bárki?

Az emberek boldogságot szeretnének, vidámságot, önfeledt időt tölteni azzal, akit szeretnek. Ha valaki depressziós és tele van problémákkal, annál taszítóbb nincs.

Nem szomorkodni akarnak, hanem élvezni az életet, megélni a pozitív érzelmeket. Ha pedig valaki társ nélkül elveszett, az előbb hozza rendbe az életét és csak utána rángasson bele másokat, amikor már egészséges és képes pozitívan gondolkodni.

Nem, ugyanis 100% biztos vagyok benne hogy ha bármi is félre menne, koanék egy istened adag értelmi zsarolást. Ahogy valszeg egy kis pióca magatartás is befigyelne amit én nem szeretek, a féltékenykedést már meg sem említem.

Tehát én nem kezdenék ilyen emberrel, ugyan ezen okból más sem. Előbb tedd rendbe az életed, mert így veszélyes vagy másokra (lelki traumákat okozhatsz)

De az is lehet, hogy ha lenne társa rendbe jönne az élete.

Én is hasonló vagyok, nem mondanám magam depisnek de nem is vagyok egy kifejezetten életvidám ember. Nem is voltam annyira az sosem. Vannak vidámabb és kevésbé vidámabb korszakok, de általában sosem voltam egy full pozitív ember, de azért annyira pesszimista sem vagyok.

Ismerek én olyat aki depis volt, lett barátnője és utána egyből vidámabb és jobbkedvűbb lett, aztán mikor szakítottak újra minden a régi lett vagy még rosszabb a szakítás miatt.

#5 "aztán mikor szakítottak újra minden a régi lett vagy még rosszabb a szakítás miatt."

Na ez az amire egy épeszű ember sem vállalkozik.

Mire? Szakítás így is, úgyis bekövetkezhet, függetlenül attól, hogy valaki mindig vidám vagy szomorkásabb.

Ezt csak azért mondtam, mert egyáltalán nem biztos, hogy valakit egy jó párkapcsolat ne dobna fel mentálisan, hisz az ember társas lény. Van aki jobban van, aki kevésbé, utóbbiak az introvertáltak.

Egyikkel sincs gond szerintem.

Sosem baj az, ha valakinek van egy párja, lelki támasza. Lehet csak annyi kell neki a kiegyensúlyozottabb élethez.

De persze nem mindenki egyforma.

Szerintem ilyenkor nem kéne még néhányat belerúgni a kérdezőbe. Próbáljátok meg megérteni a helyzetét, és ha nem megy, akkor szerintem felesleges válaszolnotok. -Tisztelet a kivételnek, mire ezt leírtam már jött néhány pozitív komment^^'

Én 20 éves leszek (f), és hasonló cipőben járok... Ha gondolod beszélgethetünk privátban, talán tudok egy két tippet adni. Most épp jól érzem magam, de sokszor szoktam magányos, szorongó meg depressziós lenni. Ez nem ciki, meg nem is menő, ez van.

Volt néhány randim, de úgy igazán barátnőm még sosem. Mondjuk én nem is szeretnék barátnőt addig, amíg nem kupálom ki magam egy kicsit (pl megizmosodni, meg megcsináltatni a fogaimat), mert én átlagon aluli kinézetű vagyok, és senkinek nem kívánnám ezt xd. Mondjuk azért néha jól esne a női érintés, de hát ez van:)

Én azt mondom, hogy temetkezz a hobbi-munka-tanulás-edzés négyszögbe. Ha elfoglalod magad valamivel, akkor addig sem gondolsz a lányokra, meg addig sem vagy magányos. Én pl szabadidőmben animézek meg gitározok, olvasok... Egyetemre járok, emellett szabadidőmben rakétafizikát tanulok és sokat foglalkozok a rakétázással, mert érdekel. Nemrég megint elkezdtem edzeni, remélem most tudom majd tartani, ez is jól tud esni. A másik pedig, hogy dolgozok is biciklis futárként, és azt vettem észre, hogy ha elfogy a pénzem, mert keveset dolgoztam, az naggyon depresszív tud lenni rám nézve. Nem szeretek pénzt kérni szüleimtől, de jól esik, ha pont küldenek amikor szükségem van rá.

Hmm...az is segít, ha nem vagy egyedül. Pl én kollégista vagyok, és ha hétvégén haza mennek a szobatársaim, akkor általában negatívabb a hangulatom, és ha negatív a hangulatom, akkor kevésbé vagyok produktív, amitől még negatívabb lesz...és van hogy ez az ördögi kör csak akkor törik meg, ha megjön egyik szobatársam.

Én is úgy gondolom, hogy ameddig depressziós vagy, addig kevés a valószínűsége, hogy lesz barátnőd, viszont van egy dolog, amire néhány napja jöttem rá. Hogy én úgy képzelem el, hogy ha lesz barátnőm, akkor minden rendben lesz, minden problémám megoldódik, és teljesen boldog leszek. De ez egészen biztos, hogy nem így lenne. Itt mondják többen, hogy a nők/párkapcsolat nem az élet értelme, hogy amúgy nem is olyan nagy szám, csak az a helyzet, hogy mi idealizáljuk ezt a szituációt...

Szóval én ajánlom az olvasást, meg az anime nézést. Aki történeteket olvas/néz az több életet élhet, több dolgot tapasztalhat meg, jó szórakozás, és szükségképpen el is tud menekülni a jelenlegi életéből egy időre, ha az túl fájdalmas neki.

Az öngyilkosság pedig nem egy olyan rossz dolog, mint amilyennek beállítják. A legtöbben magától értetődőnek veszik, hogy végig kell élniük az életüket, csak azt nem veszik figyelembe, hogy nem tudják hol van a vége.. Azt mondják, hogy az öngyilkosság az hülyeség, és nagy bátorság kell hozzá. Egyik sem igaz. Egy boldog embernek nagy bátorság és elhatározottság kellene ahhoz, hogy véget vessen az életének, de egy szenvedő ember csak véget akar vetni a szenvedésének, kiutat keres, és ha nem talál, akkor a kikapcsoló gomb után kezd tapogatózni. Néha csak azért, hogy a szomszéd maghallja, és segítsen neki, néha csak azért, hogy érezze hogyan ütődik a keze a falnak, de ha tényleg komolyan gondolja, akkor megnyomja a gombot.

És tisztázzunk valamit. Én most nem azt mondom- senkinek sem,- hogy legyen öngyilkos, csak anno sokat gondolkodtam ezen.. Végül úgy döntöttem, hogy nem éri meg öngyilkosnak lenni, és az élet végtelen potenciált és lehetőséget tartogat számunkra. Akkor megfogadtam hogy nem leszek sosem öngyilkos, és hogy mindig alszok rá egyet, ha mégis úgy érezném...de néha azért elő-elő mászik egy kósza gondolat, hogy én mióta is tartom be az ígéreteimet...?haha

Ja meg a zene sokat segít. Főleg a metál. Mindig is azt mondtam, hogy a metál életeket ment.

Ja, és mindenki egyedül hal meg:)

Próbálj meg előtte élni egy kicsit;)

[Nem akartam senkit sem megbántani ezzel az irománnyal, ha mégis sikerült, akkor elnézést kérek. Ez csak egy csóró szerencsétlen 19 éves egyetemista jelenlegi, véleménye, nem egy univerzális igazságcsomag, lehet hogy már holnap máshogy fogom gondolni xd]

Minden jót, és ha tehetitek ne bántsatok másokat, mert...mert akár lehet, hogy az lesz az utolsó csepp a poharában... Próbáljatok megértőek lenni, ha lehet ne dühből válaszoljatok kérlek. Inkább mondjátok el az érzéseiteket, hogy csalódottak vagytok, hogy ez nem volt vicces, hogy ez fájt neked, nem esett jól, és nem kell egyből hozzávágni hogy milyen egy utolsó nyomorék, és végig szidni az egész családfáját. Ha azon kapod magad, hogy dühös vagy, akkor vegyél egy mély levegőt, és gondold át, hogy mit is érzel és gondolsz valójában, és mi zaklatott fel, mitől érzed magad fenyegetve. Az érzelmi intelligencia fejlesztése sokkal fontosabb, mint sokan gondolnák. Mivel sokszor nem tudjuk azt befolyásolni, hogy hogyan alakuljanak a szituációk, csak azt, hogy hogyan reagáljunk rájuk.

Vannak akik szerint csak szeretetre vágyunk egy kegyetlen világban, ami kegyetlenné tesz minket és elfelejtjük, hogy mi is az igazán fontos nekünk. Talán a kedves, megértő szavakkal az ellenségeidet is a barátaiddá tudod tenni, mert végtére is, ők is csak szenvednek és szeretetre vágynak. Itt jön képbe, hogy akkor most a depressziós embereket is szeretni kell e meg támogatni, vagy hagyni őket békén, mert csak lehúznak? Az előbbi elméletem szerint az első választás a helyes- ughh, utálom ezt a szót, bocsánat, szóval lehet megcáfolom magam, de ha egy lehangolt emberrel beszélek akkor még én is úgy érzem, hogy ragadós, és hogy nem akarok oda visszamenni. Csodálom, hogy voltak akik beszélgettek velem, és felvidítottak a sötétebb napjaimon is társaságukkal.

Aztán vannak akik azt mondják, hogy a szeretet az jó, meg minden...de a egy értelmetlen világban élünk, és csak akkor lehetünk boldogok, hogy ha értelmet találunk neki. Vannak akik ezt valami felsőbb hatalomban, istenben találják meg, van akinek nagy álmai vannak és azokért küzd, valaki a mának él, és kiélvez minden pillanatot, van akinek egy csodálatos karrier forog a szeme előtt, valakinek pedig házasság, baratnő, vagy egy boldog párkapcsolat.

[Ez van, ha az ember magányos, és be van zárva a saját fejébe -elkezd gondolkodni.]