Szert tehetek itt egy mély barátságra?

Lassan huszonnyolcéves srác vagyok, Budapesten élek, és meglehetősen magányosnak érzem magam. Nem párkapcsolatra vágyom, nem is felszínes haverkodásra, hanem igazi barátságra. Tudom, hogy ezt nem lehet csak úgy megszerezni, és nem is egy olyan dolog, amit levesz az ember a polcról. Azonban a szociális életem egyenlő a nullával, a munkahelyemen sem találtam meg a saját közegemet, s félek, ez maradt az utolsó esélyem, hogy kiírom itt ezt a kérdést. Az alábbiakban igyekszem magamról a lehető legszélesebb képet prezentálni, hogy fel tudjam kelteni a hasonló érdeklődési körű/személyiségű embertársak figyelmét.

- A legeslegnagyobb mértékben hidegen hagynak a felszínes baráti társaságok, a nagy sörözések, bulizások, meccsnézések, grillezések. Szinte kizárólag egy személlyel történő, négyszemközti beszélgetésekre vágyom.

- Az érdeklődési köröm alapvetően a humán tudományok (idegen nyelvek, irodalom, történelem, kultúra, vallás, filmek) körül mozog, de kifejezetten érdekel a földrajz (térképek, országok, adatok) és az 1980-as/1990-es években készült járművek témaköre is.

- Világéletemben gondom volt a közösségekbe való beilleszkedéssel. Ez gyermekként MÉG nem érdekelt, tinikoromban kifejezetten zavart (gyakorlatilag tönkretett), mostanra pedig MÁR nem érdekel. Néha adódtak emberek, akikkel el tudtam jutni egy őszintébb barátság mélyebb színvonalára, de a többségük sajnos az idők során elszállt a széllel. Most egy ilyen személy van az életemben, aki viszont külföldön él, és csak ritkán látogat haza.

- Alapvetően tehát nem az okozza a problémámat, hogy fizikailag nem vesznek körül emberek, mert nincs szükségem őszintétlen kapcsolatokra. A valós problémám az az, hogy nincs olyan, akiben a mélyebb szintekre való eljutásra irányuló hajlandóságnak akárcsak a szikráját is látnám. Úgy tapasztalom, hogy az emberek egyszerűen félnek egy ilyen jellegű kapcsolattól, és megelégszenek a semmitmondó felszínnel, amelyről ők maguk is érzik, hogy semmit nem ad nekik.

- Mindig szívemen viseltem a társadalom perifériájára szorult különböző csoportok sorsát; roppant mód zavar a rasszizmus és a xenofóbia. Nem tartom magamat bigott liberalistának, és nagyon szívesen folytatok értelmes vitákat, azonban egy megrögzötten konzervatív személlyel vélhetően nem tudnánk jól kijönni.

- Kit keresek? Ez most bizonyára nagyon diszkriminatíve hangzik, de leginkább egy fiút tudnék elképzelni erre a pozícióra (azt fontosnak tartom közölni, hogy nem párkapcsolatot keresek, és/de abban hiszek, hogy igaz barátságot az ember csak egy saját neméből valóval tud elérni). Néhány levélváltás után szeretném a beszélgetést a valóságba átültetni, ezért lenne fontos, hogy budapesti legyen az illető. Első körben beülhetnénk egy kávézóba vagy egy parkba, ahol eldönthetnénk, hogy kölcsönösen megvan-e a szimpátia. A 20-35 év közötti korosztályt szeretném megcélozni. Fontos számomra, hogy csak olyan keressen, aki szeret az érzelmekről, tudományokról, emberekről s a világ nagy dolgairól beszélgetni. Aki többre tartja a négyszemközti elvonulásokat a nagy baráti köri összejöveteleknél. Aki nem rendelkezik ilyen jellegű baráti kapcsolattal (természetesen a párkapcsolat nem kizáró ok!). Aki tudja, milyen érzés meg nem értettnek lenni. Aki egyszerűen mindig más volt, mint a többiek; néhány dologban jobb, néhány dologban rosszabb, de sosem olyan, mint mások.

Kérem, hagyjuk azokat a sablonos dolgokat, hogy járjak szakkörre, kirándulócsoportba vagy edzeni. Attól, hogy egy adott helyen vannak emberi lények, koránt sem valószínű, hogy egymással kompatibilisek lennénk. Úgy vélem, a magamhoz hasonlókat csak óriási szerencsével tudom megtalálni, hisz vélhetően ők is az otthonuk és a munkahely/iskola között töltik az életüket, s ha mégis kikerülnek az utcára, csak ártatlanul kémlelik az embereket, azon töprengve, hogy miért ilyen idegen a világ.

Kérem továbbá a gyűlölködő, szitkozódó, okoskodó kommentárok mellőzését. Nem tartom magamat "különleges pillangónak", nem játszom meg azt, hogy más vagyok. Sőt, az ellenségemnek sem kívánnám ezt az érzést, de ha egyszerűen nekem ezt dobta a gép, ezzel kell együtt élnem. Szeretnék változni, és talán ennek első lépése éppen ez a kérdés.